Egy forradalom hétköznapjai

"Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott."
Vörösmarty Előszó című versét idézve így jellemezhető a magyarság hangulata 1848 tavaszán, s ezt az életérzést ragadja meg a film a maga puritán egyszerűségével; metszetekkel, életképekkel, gúnyrajzokkal, idézetekkel, újságok (Pesti Divatlap, Nemzeti Újság, Budapesti Híradó, Jelenkor, Társalkodó, Munkások újsága stb.) tudósításaival bemutatva a napról napra változó eseményeket és érzelmeket.
Ugyanakkor látjuk az egymásnak feszülő egyéniségek harcát is, Petőfi tüzes forradalmi lelkesedésének kontrasztjában ott áll az egyre inkább csüggedő, öngyilkosságra készülő és irgalomért könyörgő Széchenyi alakja; az előbbi gondolatait verseiből, az utóbbiét naplójából ismerhetjük meg. S a végkifejlet szörnyű.
"Most tél van és csend és hó és halál."
(Vörösmarty Mihály: Előszó)