filmelemzések

„Lehet az, gyerekek, hogy egyszer az életben sikerül nekünk valami?” – teszi fel a költői kérdést a BUÉK! egyik főhőse két munkatársának a gyógyfürdő medencéjében a film elején, s már a helyszínből is sejthetjük, hogy a történet maga a kérdésre adott nemleges válasz gazdagon illusztrált kifejtése lesz.

A Balázs Béla stúdió keretében születő film, mely ugyan nem éri el az egészestés mozidarabok hagyomány szentelte perc-hosszát, kisjátékfilmként viszont illetlenség volna kategorizálni, erősen felkavarta a vizet az évtizedforduló magyar filmjének amúgy sem nyugodalmas közegében.

Radványi Géza (1907-1987) itthon forgatott rendezői hattyúdalában visszatért művészete alapeszméjéhez, melyet legszebben – és legelismertebben – a nemzetközi sikerű Valahol Európában című főművében fejezett ki. Márai Sándor öccse, a kassai Grosschmid-család sarja – Európa gyermekeként nőtt fel. Iskoláit Bécsben, Kassán, Párizsban, Genfben, Münchenben végezte, és szellemi kalandozásai közben került kapcsolatba a filmgyártással. Első hazatérése után a kor művészi átlagánál jóval magasabb szintű filmekben fejezte ki demokratikus és humanisztikus világlátását. Az 1947-es Valahol Európában után ismét emigrált, s csak a hetvenes évek végén tért haza.

Máriássy Félix életművéből a munkáskörnyezetben játszódó, lírai, neorealista alkotásokat (Egy pikoló világos, Külvárosi legenda, Álmatlan évek) szokás kiemelni, talán ez is magyarázza, hogy az ötvenes évek végének egyik legszebb magyar filmje, a Csempészek miért kerül ritkábban szóba.

A Csend és kiáltás Jancsó Miklós méltatlanul alulértékelt filmje, mely már bemutatásakor sem kapott elég figyelmet: Mintha a vele szinte egy időben bemutatott Jancsó opuszok kavarta emlékezetes kultúr-vitáknak egyenesen holtterébe sodródott volna. A film bizonyos szempontból valóban kilóg a Jancsó-életmű hatvanas-hetvenes éveket felölelő szakaszából.

Schiffer Pál sokszínű dokumentumfilmes életművében kiemelt helyen szerepel a Cséplő Gyuri, mint ahogy ez az ún. szituációs dokumentumfilm is különleges helyet foglal el a magyar filmtörténetben.

A Csillagosok, katonák, akárcsak a Szegénylegények, egy csapdahelyzet és a belőle való menekülés kísérletének mesteri elbeszélése. A két szituáció azonban tökéletesen különböző. A Szegénylegények a forradalom után játszódik, a megtorlás idején, amikor a túlélés csak a tökéletes mimikri révén volna lehetséges.

Hosszas előkészületek és felfokozott várakozás előzte meg Huszárik Zoltán második egész estét betöltő filmjének premierjét. Az 1971-ben bemutatott és apránként a magyar filmtörténet kultikus darabjává vált Szindbád után mindenki a második remekművet várta. A köztes időszakban Huszárik csak néhány rövidfilmet forgatott, minden erejét és idejét a zseniális magyar festőművész életéről készítendő alkotására koncentrálta.

A sematizmus éveiben (a negyvenes évek végén-ötvenes évek elején) egybeesett a kultúrpolitika és a filmesek irodalmi adaptációkat illető törekvése: a hatalom azokon keresztül (is) próbálta csepegtetni az ideológiát, míg az alkotók éppen a klasszikusok filmre vitelével akarták megkerülni a cenzúrát.