Grunwalsky Ferenc és Lovas Balázs a forgatókönyvírásról

Hát akkor én mondanám. Asziszem már hangadónak minősülök ennyi év pofatépés után, és mint ilyen, volt rám (a kasztomra) célzás a szövegben.

Mivel képességeim korlátozottak, engedtessék meg nekem, hogy az eredeti alkotás rendszerét követve nyilatkozzak.

Indulat van. Check.
Forgatókönyv nincs. Check.
Forgatókönyv fontos. Check.
Rendszer köllene. Check.
Tanítani köllene. Check. Mégohzzá az SZFE-n, mert sajnos a filmszakmában még mindig hajlamos tartani magát az az elitista nézet, hogy aki pedig nem ott végzett, az mégis mit képzel.

A fejlesztési pénzek... MUHAHA!
Tisztelt Grunwalsky úr! Szabadna érdeklődnöm, hogy a Forgatókönyv-Műhelyeknek szíjjelosztott több10millió forintot követően melyik műhely pályázott ÉRDEMBEN ÉS EREDMÉNYESEN akár egyetlen könyvvel is az ott megnyert támogatásból? Én nem tudom, ezért kérdezem. Ön biztosan tudja. Nem kellenek nevek, csak fogalmazza meg kérem a megtérülési arányt.

Forgatókönyvfejlesztési pénzekkel meg az a probléma, hogy kurvára nem a forgatókönyvek fejlesztésére vannak elköltődve a végén. Saját fülemmel hallottam producertől, hogy azt mondta: kaptak x milliót, amiből ők elmennek akkor most helyszínt keresni, meg összeállítanak egy fasza kis pályázati anyagot. Ez dícséretes, mert legalább nem elnyaralják. DE azt a pénzt FORGATÓKÖNYVFEJLESZTÉSRE kapták. Érdekes kísérlet lenne (amire korábban már utaltam), ha az MMK nem a producernek adná a forgkönyvfejl pénzt, hanem a producer kijelölné az írót/doctort/dramaturgot, és ő állítaná ki a számlát. És akkor a nyilvánosan is ismert összegek nem is lennének olyan kicsik Balázs. Mert nem mindenki fél millát kap. Csak még azt nem sikerült megértenem, hogy mi alapján kap valaki többet, valaki meg kevesebbet. Valaki meg semmit. Akkor legyen két kategória:
A támogatás - per könyv 3 misi
és
A gyerevisszamáskor - 100ezer forint
Oszt ennyi. És a támogatás kizárólag a scriptdoctornak - nincs közvetítő. Ő számláz.

Balázs ugyanis szépen kimondta: a pályázat még nem kényszerít. Lehet nevezni rá, csak a cél nem egyezik.

Kedves Grunwalsky Úr! Hát ez a kurva nagy baj. Hogy a drágalátos producereket nem lehet kötelezni semmire. Ellenberger ha a fejlesztési zsét nem ők kapnák, hanem az író, akkor lehet, hogy egyáltalán nem is pályáznának, mert abból semmi hasznuk. Egyébként mi az, hogy nem lehet őket kényszeríteni? Az MMK ezek szerint csak osztogatja a pénzt, de szankcionálni nem tud? Akkor mit vár attól, hogy a közönségfilmeket innentől csak kölcsönben lehet megcsinálni? Majd basznak visszafizetni, és akkor az MMK azt mondja, hogy irgum-burgum? Ha ez tényleg így van, akkor az MMK-ban nagyobb madarak ülnek, mint a Szezám utcában. De ugye tudjuk, hogy nincs így. Különben az ÁSZ talált volna valamit...

Hát ne álljon elő a rendező a könyvvel. Mert kurvára senki nem kíváncsi rá.... Jó, ez egy kicsit sarkallatos, és indulatos volt. De fordítsuk meg! Miért nem alakult ki az a gyakorlat, hogy az író áll elő egy könyvvel? Talán azért, mert
A) a rendezőink nem tudnak filmet rendezni, és nem lehet rájuk bízni egy sima műfaji filmet
B) mert a támogatási rendszer idióta, és a rendezők attól fosnak, hogy ha bérmunkába rendeznek egyet, akkor azzal megfordul a nevük az asztalon és kifúj az azévi kvótájuk?

És kérdezek még egyet, ami elől Török Ferenc olyan elegánsan kibújt, pedig kitartó voltam, mint egy BBC-riporter: az miért ciki, hogy okos rendező megírja a cuccost, utána meg felvesznek egy írót, aki aszondja, hogy ez itt meg itt meg itt nem jó. Elnézést, de a rendező miért nem tologatja a kurva kocsit a sínen? És miért nem ő kezeli a darut? És miért nem ő ugrál ki a lángoló buszból? Azt is szakemberek végzik? Akkor mi a picsáért gondolja, hogy őneki az írás a végzete? Én például rutinosan szinkronizálok - de nem tenném magamat egy kategóriába Kőszegi Ákossal, vagy Kocsis Mariannal. Ezt hívják úgy, hogy önkritika. És erre, látja, valóban nem lehet senkit sem kényszeríteni. De Ön, mint tanár szólhatott volna nekik, hogy "Srácok! Suszter...". És akkor talán kialakult/na bennük az igény, hogy a papírt meghagyják az ahhoz értőnek.

És hogy a jelenlegi módszer kényelmesebb-e? Charlie Chan erre mondja, hogy leszarom. Az is kényelmes, hogy nem sózom fel a járdát. De ha valaki pofára esik, azt' beperel, akkor baszhatom a kényelmet. Ősrégi dakota: "A rest kétszer". Ideje kicsit alakítani felülről a nézeteken. Nem innen alulról, ahonnan én ugatok.

Az nem minősül ösztönzésnek, hogy a rendező elmehet támogatásból Bhutánba egy workshopra. Attól ő még egy tehetségtelen író marad. Sokszor nyúltam fűrészhez gyerekkoromban - az istennek nem tudtam egyenesen levágni egy fadarabot. Ez van. Ami nem megy, azt nem kell fejleszteni.

A pályázatokkal az a baj, hogy... na mindegy, ezt majd később, mert felmerült még ott is.

Személyeskedés? Check. De csak ha belémkötnek. Egyébként, hogy mik a pontos elvárások. Na ez az az ing, amit nem veszek magamra. Ahányszor én már mosakodtam a hosszúság miatt... És a hosszúság mindig azért volt, hogy kifejtsem, hogy milyen elvárások vannak. Aki ebből nem értett, az másból se fog, vagy csak nem olvas figyelmesen. Vagy nem rólam beszélt. És ez valószínű, mert én tanácstalan sem vagyok arról, hogy mit szeretnék kapni. Első körben azonban tudom, hogy mit NEM.

Kielégítetlenség? Check. (De ezen a filmhu nem tud segíteni)
Korlátok feloldása? Check.
Egyébként tudjuk, hogy mit akarunk, tisztelt Grunwalsky Úr. De azért elmondom még egyszer. Korrektül szerkesztett, érdekes problémákat, szokatlan fordulatokkal feldolgozó műfaji filmeket, egyéniséggel rendelkező, de a szabályokat a néző érdekében betartani igyekvő műfaji crossovereket, és habkönnyű, szerethető, a bennünk lévő gyermeket/kollektív "embert" érzelmileg megmozgató, POZITÍV KISUGÁRZÁSÚ, életerőt, életkedvet, életszeretetet adó moziélményt - olyan filmet, amit még egyszer megnézünk, mert kikapcsol, vagy mert ad valamit. És ne kelljen közben lyukas tengeralattjáróval merülnünk a szarba - csak ha onnan gyémántokat tudunk felhozni...
Forrongás tehát? Nop.

filmhu-man? Check. Ő lássa, amit mások nem.
Fehér-telefonos lophass? No, thank you. Pláne nem ilyen minőségben.

Sok a szar beérkező anyag? NEM KELL RÁ PÉNZT ADNI. Egyikre sem. Azt kell mondani producereknek. Menjetek, oszt írassatok jókat. Keressetek. Írjatok ki Ti magatok pályázatot -- 100 ropi egy jó ötletért. No persze ehhez nem ártana, ha a producer meg tudna különböztetni egy jó ötletet egy rossztól. Csak szex? Jó ötlet. Casting? Rossz ötlet. Valami Amerika? Jó ötlet. Lora? Rossz ötlet. A Herceg haladéka? Jó ötlet. Zuhanórepülés? Rossz ötlet. És persze van ezen belül meg kívül is, a "jó ötlet - szar kivitelezés". De úgy valóban nehéz, hogy valaki nem tudja megkülönböztetni a drágakövet a bizsutól.

Személyeskedés? Na jó. Néha. De nem én szokom kezdeni. Csak amikor már valaki eldobja a sulykot. Istenem ilyen vagyok. De az értelmesebbekkel megtalálom a közös hangot. A nem-értelmesebbek általában otthagynak intellektuális fölényük teljes tudatában. Igazuk van. Ilyen jó legyen a szexuális életük is mindig. Ettől függetlenül én azt is le szoktam írni, hogy milyen az "olyan" film. Csak az senkit sem érdekel.

Nem, kedves Grunwalsky Úr. Ez konkrétan egy KURVA ROSSZ ÖTLET. Én nem akarok rendezőkkel bratyizni. Én forgatókönyvet szeretnék írni. Amikor valakinek a lelke nagy filmjében segítek, akkor bratyizunk, és akkor megismerem őt. Amikor műfaji filmet írunk, akkor a producer összehoz, és profik módjára tárgyalunk, megbeszéljük a dolgot. De introvertált íróként ne kelljen már rendezőkkel pajtáskodnom azért, hogy munkám legyen. A profizmus ott kezdődik, hogy nem számít, ha bunkó, büdös, és szőrös vagyok - mert, amit írok zseniális. És vice versa (bár a rendező azért mégiscsak emberek közt mozog). A producer ismerjen engem, ismerje a projectet, és hozzon be, ha én kellek, ha meg más kell, mert ő jobban ír dialógot, akkor jöjjön ő. Semmi közöm a rendezőhöz. Ezt a saját produceri scrpitdoktori gárdát meg SÜRGŐSEN EL KELL FELEJTENI. Ugyanis ez adja mutyizás legnagyobb melegágyát.
Mondok továbbá még egy indokot rá: nem haveroknak kell lennünk, hanem jó filmet kell csinálnunk. Annál jobb, minél különbözőbb emberek (néhány lehet állandó, néhány nem) néznek rá a végtermékre - és amikor egymástól függetlenül mindegyik azt mondja, hogy "ez kék", akkor az kék. Egy fix gárda vagy azonos ízlést, vagy azonos örök ellentéteket feltételez. A fix gárda behatárol. Sokkal egészségesebb lenne, ha természetes szelekció lenne: a legjobbak dolgoznak, a többiek várnak. Egyszerre nem lehet 20 könyvön dolgozni. Jut is marad is, ha csak minden könyvet 3 doctorandus néz át. De ez a csapatosodás, műhelyesedés, klikkesedés - ezt el kéne felejteni. Mert bár az amerikai filmgyártásban is vannak kiváló csapatok (Soderberg-Clooney klán, Smith-Affleck vonal, Tarantino-Rodriguez őrs), ezek az emberek majd egymást találják meg. De ne bátorítsuk a producereket, hogy egyből összeválogassák a haverjaikat, meg a haverjaik haverjait. Ez egy szakma, ismétlem. Nem barátkozni kell, hanem kurva jó filmet csinálni. És miközben a jó hangulat ehhez elengedhetetlen, az egyetlen mérőeszköz az kéne legyen, hogy ki mennyire jó - és még akkor is lesz jobb, akit kapitalista befektetőként (ez a producer) kutya-kötelességem megkeresni...

Szerepmegosztás? Check.

Balázs tapasztalatai? Check!!!! Sőt, CHECK. És ez valahol nagy baj. Mert az nem mérvadó, hogy ez őket érdekli. Én például szeretem a tuningautókat. De ettől még nem gondolom, hogy azokról akarnék feltétlenül filmet csinálni (pedig még jó üzlet is, láthattuk). Vajon miért van az, hogy sok rendezőt érdekel olyasmi, ami alig érdekel mást? És ez miért kap nagyobb elismerést, mint valami, ami érdekes ÉS fogyasztható? És ehhez képest mivel magyarázza az MMK a sok hipergagyit, amelyhez volt szerencséje támogatással hozzájárulni?
Tisztára olyan egyébként, mintha lenne az angol-szász szerzőiség, meg ez az idejétmúlt európai szerzőiség. Csak vajon miért van az, hogy az angolszász beülteti a másik tábort is a filmjére, az európainak meg kifejezetten derogál a mások érdeklődése.

Balázs, nem, ne törekedjünk az SZFE-n a párosok kialakítására, mert akkor egymásba szeretnek, és soha nem fognak másokkal dolgozni, és kezdődik a mutyi-mutyi elölről. Mire kijönnek feleségül is veszik a dramaturgjukat, és aztán már kibaszott ciki azt mondani, hogy édesem, ezt most mással oldanám meg, mert ő...
Ez még akkor is kellemetlen, ha nem házasok...

Annyira könyöröghettek a srácok kedves Grunwalsky Úr, hogy soha egy darab felhívás el nem hangzott, hogy... De kérdezzük inkább Balázst! Balázs! A Ti iskolátokat kereste meg valaha bárki is az Egyetemről, hogy ugyan tudnátok-e egy jó írót kölcsönözni? Félreértések elkerülése végett nem vitatom, amit Grunwalsky Úr mond. Igény bizonyára van. Csak aztán folytatás nincs. KEresés nincs. És ez érthető is, hiszen mit tud egy történetmesélő segíteni annak, aki hintaszéket akar filmezni egy üres medencében, és ezzel megragadni az élet összes problémáját.

Nem alakulnak ki kapcsolatok? Check. Ez sajnos igaz. De ez egy ilyen elidegenedő világ. Ezzel együtt, én még sosem mondtam senkinek, hogy húzzon a vérbe, ha megkeresett. És nekem se mondta senki. És a környezetemben sem senki senkinek. Szóval kérni kell, s megadatik. Csak ehhez meg kéne tudni tanítani kérni a SZFE hallgatóit.

Annyi, de annyi megoldást mondtam már, hogy ha csak azt kigyűjtenénk a fórumból, akkor azon elvitatkozgathatnánk. A nagyobbik baj az, amitől tartok, hogy ott fogunk ülni, és higgadtan vitatkozni, tudva, hogy úgysem történik semmi. Mert a reformok nem egyszerűek. Viszont kurvára konzekvensnek kell lenni bennük. És valaki a végén rosszul jár - mivel reform, ezért általában az, aki eddig jól járt. És hát ki szeret ünneprontó lenni? Rajtam kívül...

Kritikai gondolkodás hiánya? Check. Annál is érdekesebb, mert itt a nagy művészfilmimádók, akik állandóan maguk alá fosnak a gyönyörtől rendelkeznek a lekgevesebb kritikai érzékkel. Szerintük az egyik korszakalkotó, a másik meg gagyi szemét. Ennél a 15 éves hugom tartalmasabban fogalmaz. Mondjuk ő értelmes is. Nem úgy, mint én. Mindegy. A lényeg, hogy valóban nem ártana egy kis kritikai gondolkodás, mert ez az index-style fikázódás mindenféle szakmai felkészültség és belelátás nélkül (valamint alapvető riporteri munka hiánya, amely a kritizált pontok némelyikére fényt deríthetne) egyszerűen felháborító.

A populista szlogenek egy része maradjunk annyiban, hogy igaz. Az inkompetens rendező ugyanis olyan, mint a politikus, aki lop. Indirekte sajnos igaz. De mi legalább nem szúrjuk ki senki szemét ígéretekkel. Viszont eddig még senki, AZAZ SENKI, nem állt elénk kedves Grunwalsky Úr, és vette a fáradságot, hogy azt mondja: nem így van, elmondom, hogy van. ÖN sem. Ha tehát nem szándékozik eloszlatni a populista tévképzeteket korrekt, egyenes magyarázatokkal, akkor miért várja tőlünk, hogy mi csupa szépet és jót feltételezzünk.

Aztán van itt egy fél gondolat arról, hogy Grunwalsky Úr afféle Gyurcsok József módjára látja a történetek végét. Nos, ez ilyen, tisztelt Mester. Aki a csokigyárban dolgozik, az inkább rántott húst enne. Csakhogy nem Ön a közönség. A gondolat azonban töredék, így nem is szállnék vele vitába, csupán annyit mondanék - egyéni szociális probléma. Abban a kurva Barátok köztbena vén ribanc Magdianyus állandóan megkavarja a szart - mindenki tudja, és mégis be van kapcsolva...

Korral, hellyel átitatott történet? Check. Szerintem is kéne. Csak ne ez a deprimáló easter-block szar legyen már. Az Alul Semmi képes volt erre Angliában. A nagy baj azonban megint csak az, hogy producereink nem állnak a toppon - Muhi úr nem fog akciófilmet forgatni, Kálomista úr nem fog társadalomkritikát forgatni. A Fight Club tehát soha nem készült volna el Magyarországon. És ha van ilyen sztorim, kinek mutogassam, amikor a producerek úgyis a Hajduszabit várják, mint azt fentebb már Önök is megállapították?

Össznépi hangulat aláfestésként? Check. Csak aztán ne ez kerüljön az előtérbe, mert ezt az arányt rendszeresen elvétik, és jobb esetben a Szomszédoknál, rosszabban valami szocio-horrornál kötünk ki.

Média-felelősség? Check. Főleg a kertévék. De az m1 is ludas abban, hogy ilyen dolgokon szórakozunk. Közvetlenül is (amit megvesznek), és közvetetten is (amilyen szinkronokat például leadnak). És úgy is, ahogy Grunwalsky Úr mondja. Nincs egészséges egyensúly, illetve középút.

Ellenben az, hogy Ön nem tudja mit akar a közönség látni, az nem jelenti azt, hogy más sem. És amit mond, az kétélű fegyver. Mert ha jókat mutogatnánk, jókat néznének. De most a Barátok köztet nézik. Pedig régen azt se nézték.

De, be lehet, tisztelt Grunwalsky Úr. Amit nem lehet belőni, az a kult. A tömegsikert be lehet. Persze a vegetariuánusok nem fogják megenni a rántott húst, de ettől az éhes emberek többsége még igen. Csak ehhez az kéne, hogy kicsit körbenézzenek az illetékesek, és megállapítsák, hogy odakinn milyen a hangulat, mire vágynak az emberek, és ha azt mutatja nekik az ember, abból lesz a tömegsiker. A Zuhanórepülés például hiába műfaji film, nézzük csak meg miről szól. És aztán kérdem én -- egy olyan országban, ahol az a téma, hogy ellopják a fejünk fölül, és nap-mint-nap rángatnak ki kis híján az autómból szétszteroidozott, szétkokszolt kopasz gecik, OTT KI A FASZOM KÍVÁNCSI EGY BŰNÖZŐ ZÜLLÖTT ÉLETÉRE? Már ha nem a Whiskey-s az. Ezt a logikai menetet hívják ízlésnek. Az ízlés szülőatyja meg az odafigyelés. Az ízlés másik fele persze a Megy a gőzös, de az legalább ártalmatlan. És ártalmatlan hülyeségre mindig kapható az ember. Meg aztán klasszikus az alapja, stb, stb.

No, a következő hiányolásán kicsit kiakadt nálam a mutató kedves Grunwalsky Úr! Tudja én szeretem a mozit, és szakmámnak szeretném tekinteni, de elsőre nem úgy nézem, mint pinát a nőgyógyász. Elsőre megnézem a filmet, aztán ha valami ordenáré megmarad bennem, akkor az nagyon rossz. De ugye nem haragszik, ha nem emlékszem egy nézés után snittekre lebontva mindenre, és csak a kifejtő fórumozás kedvéért nem erőszakolom meg magam a film újbóli megnézésével. Mindazonáltal a teljesség igénye nélkül, mert úgy látom evvel talán előrébb léphetek az Ön ranglistáján.
A Herceg haladékában kibaszott gagyik a trükkök. A legszarabb ezeréves kínai wuxiában jobban repülnek az emberek. De ez sem magyarázza, hogy ha zárt stúdióban vesznek fel egy stúdióbeszélgetést, akkor azt miért kell utószinkronizálni, és az utószinkron miért aszinkron?
Meseautó. A múltkor belenéztem. Az autósüldözés alatt, miért szól hevi jazz zene, miért vág Stohl Buci nagyon kemény arcokat, miért kell, hogy nyitvamaradjon a csomagtartó a kocsin, miért kell, hogy Bajor Imre idióta karakterének hülyeségei szétkúrják a minimális feszültséget (annak oldása helyett), és miért van olyan tempóban vágva az egész, mint egy NDK-s Winettou-filmben?
Egy szoknya, egy nadrág. Senki nem veszi észre, hogy Rudolf Péter milyen egy kibaszott ronda nő? Mert ha legalább meg lenne csinálva. De nincs. Film eleje (másodszorra csak eddig bírtam), mozi előtt. 3-an a képen. Bajor Imi, aki végig kussol, és próbálja kireagálni, miközben Scherer és Mucsi basztatják egymást velünk full szemben, míg a két idióta, akik dominálják a jelenetet, nekünk profilban. Az egész így felvéve. Vágás nélkül. A vágás egyrészt segített volna, hogy jobban lássuk a két hülyét, mindig a legjobb hülyeséget látva, néha egy-egy reakció Bajortól ezáltal markírozott volna, és még ő is vicces lett volna, illetve adott volna egy ritmust. Ehelyett kaptunk egy elbaszott Jancsói snittet, rosszul komponálva, s a benne rejlő lehetőségek (tempó, tekintet-irányítás) elvesztek. Bravó.
Múltkor volt a Csinibaba. Mutter nézte, én agyfaszt kaptam, mert másfél percenként más dal szólt. Olyan volt, mint egy kibaszott rock-opera. Azon gondolkoztam, hogy mikor zajlik a cselekmény, ha állandóan zenélnek. Aztán bekapcsoltam. Bár ne tettem volna. Halálosan idegesített Tímár Péter gyorsított világa. Olyan volt, mint egy elbaszott Chaplin film. Csak Chaplin vicces. Ez meg szar volt. Továbbá semmiféle konzekvensség nem volt a plánozásában, mintha odaszarta volna kábé olyan volt (persze ez roppant művészi, csak amit meg lehet csinálni egyszerűen azt minek kell elművészkedni). És mindennek tetjében a színészek játékstílusa... Ami az Egy Szoknyában a Kernnél jött elő - ahelyett, hogy pörögne az a kurva dialóg, mindenki fél óráig játsza a mondatát. Erre se idő, se szükség. Tetű lassú. Úgy mondják a szövegüket, mint aki nem tudja. Persze nem kell, hogy minden Gilmore Girls legyen, de az isten szerelmére, azért kicsit húzzuk már meg a tempót, mert a néző elalszik.

Ilyesmikre gondolt? Mert ha az MMK megfizeti, esküszöm hosszabb kommentárokat írok majd róla, mint maga a forgatókönyv. Addig azonban hadd ne fárasszam magam azzal, hogy görcsösen bizonyítok olyan közönségnek, aki úgyis leszarja, hogy mit mondok, mert "olyan rondán beszélek".

A Zuhanórepülés nem jó. Ezzel együtt valóban nem szabadna azt leszűrni, hogy a magyar közönség csak buta vígjátékokat kedvel. Mit tehetne ez ellen az MMK? Például kiír egy pályázatot politikai-thriller, kalandfilm, ifjúsági film, sportfilm, kung-fu mozi, tini-horror témakörökben. Mint az 56-os volt. Csak ott egy filmre kúrtak el annyit (ugye-ugye, az a kurva MAnsfeld, és milyen egy rossz film), amiből itt 10-et lehetne támogatni.

Egyéb műfajok? Check.
Drága horror? Miről beszélsz, Balázs? Az mindenütt low-budget. Hasfalmetszők, meg egyéb társaságok low-budget horrorjai. Az a legolcsóbb műfaj - csak nem szabad azt hinni, hogy a magyar Leatherface automatikusan sikeres lenne, mert horror. Ehhez is jóízlés kell, hogy az ember ne egy 25 éves Zsigulival próbáljon versenyezni a Suzuki Super 1600-ban. Mert régen jó volt, de ide már nem való.

Tudsz-e olyan írót? Check. Én tudok. De engem senki nem kérdez, a Balázs pedig diplomatikusan nem mond nevet, mert lehet, hogy nem tud. De kit érdekel, hogy tud-e? Az MMK-t nem. A producereket meg pláne nem. Különben az illető nem 10 országgal arrébb élne a diplomájából, hanem itt írna.

A másik oldalról pedig nem csak a szakmai ismerek hiányzik, és ezt fontos kiemelnünk - sokkal inkább hiányzik a jóízlés. Ugyanis a szabályokat mostanra sokan beseggelték - de akár egy kezdő Neo a Mátrixban, még nem tudják, hol, mikor és miért lehet azokat megszegni. És ez nem tanítható. Ez olyan, mint a nyelvérzék. Vagy megvan az emberben, és akkor fogékony rá, és elkapja, vagy bot füle lesz, és soha nem fogja tudni helyesen alkalmazni az igeidőket. Szóval én inkább attól tartok, hogy mostanra Syd Field és Tobert McKee nagyobb istenek lettek az állítólagos fiatal írógenerációban, mint saját józan paraszti eszük, és ítélőképességük.

Anyag a könyv mögött kötelező jelleggel? Check. Jó ötlet. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy ki minősül innentől kompetens script-doctornak majd. Aki MFE-tag? Vagy, akit az MFE jóváhagy? Vagy, akire az MMK azt mondja? Vagy a producer neje? Vagy akinek van saját honlapja? Vagy az a csávó, akinek papírja nincs ugyan, de kurva jól csinálja? Mi lesz a kritérium? És hogy lehet a pixisbe bekerülni majd?

Lovas Balázsnak nagy pirospont, és aranyat érő szavai nyomán hadd kérdezzem meg Grunwalsky Urat: mikor lesz végre egy közönségfilmes kuratórium. Aki úgy dönt ezekről a filmekről, hogy szereti és érti is a műfaji filmeket. Ugyanis ahogy a Balázs diszkréten nem dumál bele abba, hogy mi a művészet, akkor a nagy művészek miért mondják meg, hogy mi a szórakozás? Almát körtével nem lehet. Akkor miből állna végre kialakítani egy közönségfilmes gérmiumot? Akik eldönthetnék, hogy egy pályázat kaphat-e kölcsönt, vagy sem? Vagy mivel kölcsönről lesz szó, azt mindenki kaphat? Egyszer. A lényeg, hogy mikor lesz végre szakértők kezében a "plazafilmek" hatásköre? Ha erre a konkrét és igen egyszerű (még csak költségesnek sem nevezném, de ha az, már egyszer felajánlottam, hogy én és néhány ismerősünk akár ingyen is szívesen vállaljuk a munkát - a jelenleginél csak jobbak lehetünk, hiszen olyan ez, mint a különbség a pedofíl meg a pedagógus között), szóval ha erre a megoldásra kapunk választ, akkor többé nem lesz szükség a mundér becsületének védelmére. Mert nem vitatjuk mi el az MMK érdemeit - csak valahogy pont a legfontosabb lépés maradt eddig le, és azt kéne pótolni.

És nem kell nekünk magyar zsánerfilm. Elég lesz egy egyszerű, jóízlésű műfaji mozi is. A jó ízlés fokmérője lehet majd, hogy mennyire magyar. De addig ne az ultimate hungarian genre-movie-t keresgéljük már első lépésben, hanem tegyünk valamit, hogy az ízléstelen szarokból ne készüljön több, illetve olyan fiaskók se ismétlődjenek meg, mint a Macskagofó 2. része körüli.

A közönséget most nem elemezném. Van abban igazság, amit róluk mond sajnos. De ahogy mondta, az van, amit néznek. És ha valamit trendi nézni, mert valamiért jó, akkor ők követni fogják a trendet. Ez biztos.

A nem-moziba járás problematikáját pedig ne túlozzuk el. Azért még mindig elegen járnak, és volt a múlt év elején és végén is 1-2 film, ami hozta a 200 +t. Akkor ne sírjunk amikor nincs min. Persze az igaz, hogy sokan már nem moziznak, de ez nem mentesíti a magyar filmet az alól, hogy rosszul van megírva, és amatőr módon rendezett.

És még egy apróság: a technikai megoldások átalakulása mögött továbbra is a mozi egy elvitathatatlan ágazata működik: a tartalomszolgáltatás. Ha nem lesz film, nem lesz mit nézni otthon sem. Ne kenegessük tehát azt, hogy miért nem annyira égetően fontos a műfaji film eljövetele. Mert az fontos. Az, hogy mennyiből, és hova készül - na az egy másik mese.

És valóban ne ostorozzák magukat. Arra itt vagyok én. Meg a Géza.

No, mindenki türelmét köszönöm, blogomat ezzel zárom. Remélem senkit nem bántottam meg (nem állt szándékomban), nézzék el nekem az indulatszavakat, de hát úgyis tudják, hogy én ilyen vagyok. Akik nem tudta végigolvasni, továbbra sem maradtak le semmiről, akik igen, azoknak köszönöm a kitartást. Ha akarnak nuygodtan szóljanak be - csak győzzék viselni a következményeit. A rászánt időt pedig tekintsék a Golden Globe közvetítés helyettes műsorának. Annyira persze nem jó, de még mindig izgibb, mint egy Jóban-Rosszban best of. Mindenkinek a legjobbakat, Grunwalsky Ferencnek, Lovas Balázsnak és filmhunak (azaz Schreiber Andrásnak) sokak nevében köszönöm, hogy vették a fáradságot és az időt, és nekik külön egészséget és boldogságot kívánok az Új Évre. Mindenki


Charlie Chan-je