sex hikaye

Éves honi box office: mit néz a magyar?

Minőség, Mennyiség

2008. december 9. - filmhu
Éves honi box office: mit néz a magyar?
A Mikulás távoztával egy csomó nézettségi adatot találtunk a hócipőnkben. Mi, a magyar film angyalai ebből állítjuk össze a 2008-as magyar filmek trendjét. Mert a nézőket lehet nem szeretni, neveletlennek tartani, kárhoztatni, sőt kiiktatandónak vélni (lásd Glenn Gould), de végső soron (el- és utóvégre) ők nézik meg a magyar rendezők filmjeit. Tehát érdemes egy pillantást vetni a preferenciáikra.

Még akkor is, ha tudjuk, sőt egyre jobban tudjuk, hogy változnak a filmnézési szokások. Egyre erősebb lesz a netes letöltés hatása, bár ennek a hatásnak az előjele kérdéses: egyesek szerint elvonja a nézőket a moziktól, mások szerint megcsinálja a kedvet hozzá, ismát mások szerint "csak" a DVD-kiadást teszi tönkre. Az biztos, hogy a mozinak fel kell vennie a kesztyűt, és így-úgy de meg kell győznie a publikumot, hogy őt válassza: vagy többletszolgáltatást kell nyújtania (még nagyobb vászon, még dolbybb szörráund, még puhább fotelek, még nagyobb űrmértékű papírpohár, még több terem, még popabb corn), vagy el kell hitetnie velem, hogy a moziban tényleg érvényesül a katedrális-effektus, és nem ugyanaz otthon a bármekkora plazmatévén megtekintett, illetve a nyikorgó, székekben, kopottas falak közt abszolvált mozi, mert pl. a helynek van szelleme és a többi.

Akárhogy is, a filmek, így a magyar filmek is durván két nagy csoportra oszthatók: a sok-sok néző által megnézett, igazi közönségfilmek, illetve a szubkulturális-rétegfilmek csoportjára. Előbbiből kevés van, utóbbiba pedig sok olyan film is beletartozik, melyeket az alkotók az előbbibe szántak -  és sok olyan is, amely ha abszolút értéken nem is teljesített hatalmasat, kópia-, előadásszám, költségvetés és nézettség arányában kirobbanó sikert artott. S ha igazán könyörtelenek akarnánk, -nónk lenni, csinálhatnánk egy olyan csoportot, amelyekbe azok a filmek kerülnének, amiket lényegében nem látott senki. Vagy azért, mert tényleg kétszáz embernek készült, vagy azért, mert így sikerült.

A nagy nézettségű magyar filmek csoportja, ami alatt a százezres határt átlépő filmeket értjük, a 9 és 1/2 randiból áll. Párkapcsolat, siker, romantika, humor, pofára esés - ellenszenvek, pálfordulások, boldog vég, irigység és a valóságtól való távolság jellemzi a mai magyar sikerfilmet. 2008 februárjától kezdve több mint 201 ezer ember tetszését nyerte meg ez a recept, pontosabban ezek a hozzávalók. A feldolgozás módja nagyjából követi a sikertermékek receptjét: alapvetően alkalmazkodj az elvárásokhoz, ismerd a mögöttes mozgatórugókat, és rázd fel egy kicsit az egészet. Az sem árt, ha van hozzá némi költségvetésed is.

A 9 és 1/2 randi vitte el a pálmát

A többi film esetében relatív sikerekről tudunk beszámolni, és itt már óhatatlanul is beszüremkednek szubjektív szempontok. Mert a számok tükrében A kis Vuk népszerűbbnek tűnik, mint az Eszter hagyatéka: előbbit 60 027-en látták eddig, utóbbit 55 134-en. Igaz, a kis rókázást jóval többször vetítették, és így is kevesebbet hozott a konyhára - a 300 forintos jegyekkel megtámogatott animáció így is csak 27-tel lépte túl a hatvanezret, amit az MMK forgalmazási támogatáshoz vállalt... Ellenben az Eszter hagyatéka erősen indult (a nyitó héten 5319 néző csak a budapesti mozikban, ami a tavasz óta a legjobb magyar indítás), és sokáig tartotta magát a top 20-ban - a Márai-film középgenerációs sztárparádéja, konzervatív, nyugodt történetmesélése kevesebb kópiával is sok nézőt talált meg (ellentétben mondjuk a szintén Márai-ihlette Az emigránssal).

Ugyanígy siker a Paczolay Béla-féle Kalandorok is, hisz 79 258 nézőt hozott a Vuk-filmmel közel kábé azonos előadásszámmal. A generációs road-movie fanyar humora, remek helyszínválasztása (ki ne emlékezne a bánffyhunyadi félkész, kacsalábon forgó kastélyokra), őszintesége működött. Vagyis szerencsére nemcsak a tuti receptek működőképesek - erre bizonyíték A nyomozó is, amely előbb elhódította a filmszemle közönségének és szakértőinek kegyeit, majd a reguláris mozgóképszínházi hadakét is: 26 884 nézőt toborzott 12 kópiával, 1426 előadáson - arányaiban ez a Kalandorok sikerével egyenértékű. Vagyis, kedves gyerekek, a frissesség, ötletesség, munka elnyeri méltó jutalmát.

A kevésbé sikeres és sikertelen filmek kapcsán egy érdekes problematikához érkezünk: kíváncsi-e a magyar a valóságra? Olybá tűnik, nem annyira, mert olyan filmek, mint a társadalom alján körbetekintő Tabló (3170 néző), vagy a szintén szocioihletettésgű a Márió, a varázsló (1332 néző) kevéssé vonzották a közönséget. A komor hangvétel az oka? Vagy a mindennapokból való kilépés, a szórakozás imperatívusza? Előbbire ellenpélda a Para (7651), az utóbbi évek egyik legtanulságosabb filmje, amely megpróbálta ötvözni a szociovalóságot és a vígjátékot (de A nyomozót is említhetnénk, amely igazán nem mondható önfeledt, felhőtlen légkörű filmnek). Vagy itt van a legújabb fejlemény, Goda Kriszta Kaméleonja: a film az év második legjobb magyar filmes eredményét produkálta, a premierhéten csak Budapesten 14 ezren voltak rá kíváncsiak, és ezzel maga mögé utasított sok komoly hollywoodi sikert.
 

A nyomozó is követendő példa

A "magyarok szórakozni akarnak és punktum" kijelentést mindenki készpénznek veszi, holott azért van valami összefüggés a minőség és a nézettség között - ha nem is mindig olyan egyértelműen és könnyen feltárhatóan. (Persze vannak filmek, mint A másik bolygó, amelyek műfajukban lehetnek akármilyen jók, vélhetően soha nem fognak áttörni egy bizonyos körön túl.) Vagyis nem a valóságtól való elfordulás, a kermédia által kreált pszeudotér, a tökéletes hamisság, talmiság, üresség az egyetlen motiválóerő - aki erre hivatkozik, leginkább könnyű kifogásokat keres.

És mi a helyzet a virtigli művészfilmmel, amely sokszor deklaráltan a közönség ellen megy (persze általában nem)? A Delta külföldi fesztiválsikerek és az e-cinema hatására eljutott 18 556 nézőig, míg A londoni férfi az év júniusáig 7774 nézőt termelt - a világszerte csökkenő nézőszámot vonzó, egyre inkább fesztiválszereplésekben működő művészfilmektől ezek korrekt számok, sőt a Delta esetében szép sikernek mondható.


9 és 1/2 randi  201 272
Kalandorok 79 258
A kis Vuk 60 027
Eszter hagyatéka 55 134
Casting minden 50 769 ** (január 10 és március 31 között)
Kaméleon 32 029*** (országos nyitóhét)
Pánik 27 723*** (november 30-ig)
A nyomozó 26 884
Majdnem szűz 20 338** (március 20 és október 30 között)
Delta  18 556
Nyugalom 12 649** (február 21 és március 31 között)
Mázli 12 676*** (november 30-ig) 
A londoni férfi 7774   
Para 7651
Bakkermann 7577* (csak Budapest, május 1-ig)
Lassú Tükör**** 3361 (augusztus 31-ig)
Tabló 3170
Másik bolygó 3 058
Bahrtalo! 0515  2 963** (október 30-ig)
Életek éneke: 2 129** (március 31ig)
Márió, a varázsló 1332
Fövenyóra 782**** (november 30-ig)

Forrás: Budapest Film, *Odeon.hu, **Nemzeti Filmiroda ***HungariCom ****Filmklubszövetség



Címkék

elemzés


(10) 
Hozzászólások
10-8  /  10
2009. január 6. kedd, 12:22#10| zacherlászló
Az idei (meg már a tavalyi, tavalyelőtti) adatok is jól mutatják, hogy a magyar filmgyártók és (magyar) közönsége egymásra talált!
A rendezők ugyanis NEM készítenek igényes, a mai Magyarország valódi problémáit felmutató filmeket, vagy ha mégis (idén pl. Almási Tamás, Dettre Gábor, tavaly pl. Faur Anna, Hajdu Szabolcs vette a bátorságot, hogy MAI magyar filmet készítsen!) – a nézők úgysem nézik meg!
Ahogy Woody Allen mondja (Manhattan):
"Ez már a televízión nevelkedett közönség, amelynek lassan és módszeresen csökkentik a szellemi szintjét. Ül a tévé előtt és a gamma sugarak fölzabálják a szürkeállományát."

2009. január 1. csütörtök, 15:33#9| tonda
OK, értettem. :)
 
Előzmény: admin #2
 
2008. december 29. hétfő, 20:08#8| szakmabeli
ajvé:)
 
Előzmény: ödönke #7
 

nka emblema 2012