A tőzsde és a film hazugságai
Overnight a Fényíróknál
A BKF Fényíró Filmklubja ebben a félévben már külsősök számára is ingyen látogatható. Ennek apropóján indítottuk el cikksorozatunkat, amelyben a BKF diákjai számolnak be az eseményről. A filmklub legutóbbi vendége Török Ferenc volt, akivel Kovács András Bálint és Szabó Gábor beszélgetett az Overnight után.
Második játékfilmje a Szezon volt (amiből Nagy Zsolt karaktere egy mellékszálon az Overnightban is visszatér), a gazdasági válságig tartó időszakban pedig rengeteg reklámot rendezett. Az Overnight volt azonban az első koprodukciós filmje, ami a német filmalap támogatásával készült. Az alkotás készítése során a nemzetközi producerek és stáb jelentették neki a legnagyobb kihívást, a sok bürokratikus egyeztetés és a bonyolultabb anyagiak miatt – másfelől elismerte, hogy a film forgalmazásánál, utóéleténél hasznos lehet a külföldi partner.
Szabó Gábor, Kovács András Bálint és Török Ferenc (fotó: Forgács Zsuzsanna)
Az Overnight mérsékelt sikert aratott: körülbelül húszezer magyar néző látta, a kritikusok nagy része sem szerette. A rendező bevallotta, hogy ezt egy ideig rosszul viselte, rosszabb pillanataiban elfecsérelt időnek és pénznek érezte a filmet, amit egyébként saját ötletéből írt. Az foglalkoztatta első sorban, hogy megértse a tőzsdecápák világát, amelyben élők másoknak és maguknak is folyamatosan hazudnak – a film médiumához nagyon is hasonlóan, ahogy azt a közönség első sorában ülő Angelusz Iván, Török tőzsdében járatos barátja és a film producere megjegyezte. A Bróker leszek című dokumentumfilmje is némiképp előtanulmányként szolgált ehhez a drámához, amiben egy sikeres férfi egy napját követhetjük nyomon. Török filmje egyébként hasonlít Hajdu Szabolcs szintén 2007-es filmjére, az Off Hollywoodra, ami szintén demisztifikál egy „iparágat”, és amely egy rendezőnő egyetlen, pánikrohamban és szakmai-magánéleti szétesésben végződő napján keresztül.
Itt megnézheted az Overnight-ot!
A film minden képe eredeti helyszíneken játszódik, a kézikamerát preferáló Török, Garas Dániel operatőrrel az adott szituációra alkalmazott minden képet, ami így egy pedánsabban komponált alkotást eredményezett. A főszerepet alakító Bodó Viktorral a rendező nagyon szeretett volna együtt dolgozni, mert kivételesen hiteles, hús-vér embernek tartja. Viszonylag rövid ideig tartó szereplőválogatás után ismert színészek kapták a kisebb szerepeket is, Mészáros Béla, Máté Gábor, Eszenyi Enikő és Vajdai Vilmos emlékezetesek.
Kovács András Bálint, aki az ELTE Filmtudomány Tanszékének vezetője és a Filmalap ötfős bizottságának tagja kiemelte az alakítások és a fényképezés mellett a film ritmusát is, ami nagy hatással volt rá. Török elárulta, hogy ő nagyon „vágóasztal-függő” rendező, szereti, ha van 5-6 hónapja egy másfél órás film vágására, amikor szüneteket tartva, nyugodtan és alaposan dolgozhat. Emellett ő is azon filmesek sorát erősíti, akik továbbra is celluloidra szeretnek jobban forgatni.
A nézők között Angelusz Iván producer (fotó: Forgács Zsuzsanna)
Egy korábbi ötlet szerint a filmklubban a Senki szigete című új filmjét néztük volna (olvasd el forgatási riportunkat is), de mivel annak vágásával még nem végeztek – pont azért, mert nem kell sietniük – változott a terv. Az első jelenetet viszont elhozta nekünk, az ígéretes nyitány pedig felkeltette az érdeklődést az őszi bemutató iránt. Szekér András a film forgatókönyvírója először Sándor Pált kereste fel filmtervével, aki már producerként kérte fel Törököt a rendezésre. A Filmalapban, a fejlesztés segítői is szerették a filmet, a rendező pedig a forgatókönyv fejlesztése közben szeretett bele a projektbe igazán, hozzátéve, hogy a legjobban sikerült jelenetek ötletei nem az írottak szerint, hanem már a helyszínen, a szereplőkkel együtt születtek meg.
Nézd meg a Senki szigete forgatásán készült videónkat!
Ezután Szabó Gábor Kovácsot kezdte kérdezni a még újnak számító Filmalap felépítéséről és működéséről. A filmesztéta elmagyarázta, hogy más országokban évente több pályázati periódus van, amiknek a végén mindig kiosztanak valamennyi pénzt, de most itt nem kell félévente milliókat kiadni, hanem folyamatosan a legjobb pályázók kapnak támogatást. Kéthetente találkozik az öt „zsűritag”, akik megszavazzák, hogy a legutóbbi ülésük óta olvasott körülbelül 8 forgatókönyv közül melyiket támogatják. A sikeres pályázó egy forgatókönyvíró csapat konkrét javaslatait kapja meg, de nem kötelező megfogadnia a tanácsaikat. Amikor kész vannak a fejlesztéssel, újra kell pályázni a film előkészítésére. Így akinek elismerik a tervét, még nem biztos, hogy le is forgathatja majd a filmet. Szerinte a bizottság elé megfelelési kényszerrel érkező szerzők nem fognak jót írni, nem érdemes mások ízlését kitapogatva erőlködni a könyv változtatásain. Nem elsőfilmesként írást beküldeni (például BKF-esként), hogy a szerzőnek nincs saját referenciája, így a pályázónak egy tapasztalt rendezőt vagy producert meg kell győznie, hogy együtt adják be a könyvet.
Szabó Gábor és Kovács András Bálint (fotó: Forgács Zsuzsanna)
Török hozzátette, hogy Andy Vajna a Senki szigete esetében felajánlotta nekik, hogy egy tesztvetítésekkel foglalkozó céggel kielemezteti a filmet, annak érdekében, hogy a forgalmazás során pontosabban tudják, milyen fogadtatásra számítsanak, és szerzői- vagy közönségfilmként pozícionálják. Korábban neki is voltak fenntartásai a Filmalap működését illetően, de látja, hogy a felmerülő aggályokra reagálva a jó irányba változtak, és újragondolja, egy rosszul funkcionáló rendszer helyett ez az új jól működik. Hiszen nem egy minisztérium alá van rendelve a Filmalap, hanem önálló iparágként kezelik őket, pénzt pedig a Szerencsejáték Zrt.-től kapnak. Munkája során jó költségvetéssel és szabadon dolgozhatott, nem voltak rossz tapasztalatai.
(fotó: Forgács Zsuzsanna)
Szabó Gábor szerint fontos lenne egy, a rendszerváltás előttihez hasonló stúdiórendszer, ahol vannak alternatívák, és nem ugyanazok az emberek döntenek az összes filmről, de egyetértettek abban, hogy az MMKA egy elavult jogi ördögi kör volt, amiben még kidolzozatlan forgatókönyveket is leforgathattak, ám most szintén csak a Filmalapnál lehetett támogatás kapni egy nagyjátékfilm létrehozásához. Kovács ellenben úgy látja, hogy a stúdiórendszer Európában máshol sem honosodott meg, mindenhol az állam és televíziók támogatják a hetedik művészetet (illetve Németországban a tartományok is). Egyértelmű, hogy a Filmalapnak is vannak még hiányosságai, például a döntőbizottság tagjainak rotálódása nincs biztosítva, és a kisfilmek támogatása pedig a köztévé feladata, ahol másképpen oldották meg a pályázás és fejlesztés rendszerét. Török Ferenc bíztatásul hozzátette, hogy most az amerikai mintához hasonlóan talán itt is el fognak indulni független filmesek azok közül, akik nem kapnak támogatást.