Amo csak egy van
Amo mama öröksége
1-1 / 3
És akkor az Amo család elindult. Mentek, mendegéltek, míg el nem értek egy házig, mit egy elhunyt rokon után örököltek. A volt tulajéhoz hasonlóképp a ház csillagzata is leáldozott már. Beszakadt gerenda, fénytelen ablakok. Ezért vándorolt a család?! Vagy azért, hogy Amo mama menet közben közreadhassa annak a két meglehetősen lelkes amatőr tévésnek a család megannyi anekdotáját?
Mivé lennének Amo mama nélkül? És mi? Talán nem lenne olyan fájdalmas a hiány, mert bár nagyon szimpatikus az összes szereplő, a „kedves film” a legtöbb, amit dicséretként elmondhatunk. Mindenki megtesz minden tőle telhetőt, de recseg a színészek talpa alatt a színpad. Ami celluloidon kicsit zavaróan hat. Ám Amo mama elviszi a film és a család terheit. Fél vállon.
Amo mama zseniális. Nem hittem, hát utána jártam: Amo mama nem egyszerű cigányasszony, akit becipeltek a hitelességet erősítendő a díszletek közé. Amo mama igazi színésznő! Nem csak lendülete, stílusa ragad magával, de az is, ahogy elképesztő haditerveket képes kieszelni (hogyan játsszák ki a díjbeszedőt), majd képzett hadvezérként levezényelni; megküzd az újdonsült szomszédokkal; jó diagnosztaként elemzi férje mentális és pszichés állapotát; mi több, forgatókönyvírónak sem lenne utolsó, hiszen ilyen mondatok hagyják el ajkait: „Csináljatok már valamit! Konfliktus kell!” Ez mind Amo mama. Aki az Amo család ősanyjaként, Ursulájaként terelget népes családjával együtt minket, nézőket is keresztül a filmen. Jó vele menni.
- 1. Amo csak egy van
- 2. Bolla Bertold (filmográfia)
- 3. Amo mama öröksége (szinopszis)
1-1 / 3