Erdélyi János: Uborkázók

Ukrán családi tűzfészek

Az Uborkázók cím nem a legtalálóbb e film esetében, hiszen az uborkaszedés a történet szempontjából mellékszál. Az angol cím - Illegal workers - jelen esetben sokkal helytállóbb, a film az Ukrajnából munka reményében ingázók életébe kíván bepillantást adni.

A történet az ukrán határ mellett néhány kilométerre élő emberek nehézségeit, a létbizonytalanságot és a kilátástalanságot mutatja be. A határon túlról járnak át dolgozni a magyar uborkatermesztő gazdához, aki semmivel sem él jobb módban, mint ők. 2004. augusztus 1. után, az uniós csatlakozásunk miatt, megszűnt a kishatárátlépés, csak útlevéllel lehet a két ország között közlekedni. Ez nagyban megnehezíti a kint élők helyzetét, mert ilyen iratokhoz jutni nehéz és költséges. Csak a szegénység, a kilátástalanság marad.

Erdélyi János azonban elsősorban nem ennek a hátterét kívánja feltárni, bepillanthatunk ugyan szereplőinek életébe, és rajtuk keresztül a határon túl élők mindennapjaiba, de inkább csak a családi konfliktusok sűrűjében találja magát a néző. Olyan történetek bukkannak elő a semmiből, amik ránk nem tartoznak, Józsi nem a szegénység miatt hagyta el otthonát, hanem egy másik nő miatt. Egy másik család esetében szintén egy perpatvar közepében érezheti magát a néző, mikor a nagymama nem túl finoman kifejti véleményét a határon túl dolgozó Attilának és Erikának arról, hogy inkább a gyerekekkel kellene maradniuk, ahelyett, hogy uborkát szednének, és jobban örülnének, ha nem kellene az unokákra vigyázniuk. Emberi gyarlóságnak lehetünk szemtanúi, mely nem a szociális helyzetből, sokkal inkább az emberi természetből következik. A riporter maga hozza kínos helyzetbe a házigazdát, Attilát, azzal a kérdéssel, hogy szokott-e inni mostanában. A válasz persze egyértelmű, az amúgy is labilis családi béke meginog. Intim helyzetekbe hatol be a kamera, és bár a szereplők sokszor önmaguktól mondják el mindezt, ezek nem tartoznak a nézőre, aki kezdi kellemetlenül érezni magát a sötét nézőtéren.

A témaválasztás érdekes, a rendező fogékony a szociális problémákra. Nagyon finoman hívja fel a figyelmet a határon túli magyarság helyzetére, ráadásul nem tolakodó, sulykoló módon teszi ezt, kezdeményezése szimpatikus. Szereplői izgalmasak, de a film kicsit összeszedetlen. Csapongva vált hősei között, nincs konkrét főszereplője a történetnek. Az uborkaszedésből indul ki, de ezt a szálat viszonylag hamar maga mögött hagyja, a keleti határ menti kis falu, Sódar és az uborkatábla gazdája, Feri csak mellékes a történetben.