Hogyan kerül a tehén a Balatonba?

Inkey Alice: No de Alizka - Kép-mesék a magyar film történetéből

 

Inkey Alice egyáltalán nem véletlenül került a mozgókép közelébe: olyan filmes családba született, ahol minden négyzetméterre jutott egy ma már legendának számító művész. Nagybátyja a politikai okok miatt ellehetetlenített, majd Bécsbe emigrált Szőts István (Emberek a havason, Ének a búzamezőkről), névadó nagynénje, Szellay Alice arca - bár csak Szőts-filmekben játszott - minden magyar filmrajongó számára ismerős lehet, édesapja pedig az egyik első magyar standfotós volt a filmgyár alkalmazásában, akinek olyan képeket köszönhetünk, mint Karády Katalin leghíresebb, cigarettázó fotója.

Inkey Tibor híres Karády fotója

Így szinte természetes volt, hogy a kis Alice először a “Fényszövbe” került tanulónak, majd egyenes út vezetett a Mafilm laborába, ahol retusőrként dolgozott. Arra sem kellett sokat várnia, hogy első standfotós munkáját megkapja, Mancserov Frigyes Mici néni két élete (1962) című filmjébe az operatőr, az idén száz éve született Hegyi Barnabás hívta. A családi hagyományokat követve a mára már szintén klasszikussá váló filmeket forgatásait az ő lencséjén keresztül ismerhetjük meg.

Mici néni két élete (fotó: Inkey Alice)

A Balázs Béla-díjas fotográfus nyugdíjba vonulása után fogott hozzá, hogy emlékeit papírra vesse. No de Alizka - Kép-mesék a magyar film történetéből című könyve múlt év végén került a könyvesboltokba, januárban pedig kiállítás nyílt színészportréiból.

A fotóalbum és memoár ötvözete érezhetően képben gondolkodó alkotó munkája. A filmgyár közeli élmények kronológiai sorban követik egymást, ám nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz: hosszabb és rövidebb történetek villannak fel a fotók mellett, és azokhoz köthetően, mintha a fejezeteket is egy-egy exponálással hozta volna létre a szerző, mintha csak egy szabadon asszociáló montázst figyelnénk.

Latinovits Zoltán Bagó kutyával az Öreg című film forgatásakor (fotó: Inkey Alice)

Annak, aki jól ismeri a magyar film történetét, talán még érdekesebb a könyv. Inkey ugyanúgy - filmtörténeti kontextusba helyezés nélkül - említi meg Bacsó Pétert, Makk Károlyt, Máriássy Félixet, Szőts Istvánt, vagy Fábri Zoltánt, mint Mancserov Frigyest, Sík Ferencet, vagy Mészáros Gyulát. De anekdotái jobban láttatják a kort, mintha száraz adatokat sorolna, hiszen nem csupán forgatásokhoz köthető élményekről mesél. Átérezhetjük, milyen volt “véletlenül” Bécsbe utazni egy laborban dolgozó kolléganővel akkor, amikor nem jutott mindenkinek útlevél, de megtudhatjuk azt is, hogy Keleti Mártont azért lehetett gyakran látni a Váci utcai Muskátli presszó teraszán kávézni, mert felesége gyakori vendég volt Rothschild Clara szalonjában, amely akkoriban az egyetlen nem konfekció ruhát árusító bolt volt Budapesten.

Szerelmes biciklisták (fotó: Inkey Alice)

Forgatásokról írni hálás műfaj, hiszen a filmek létrejöttét mindig számtalan abszurd, ám mulatságos helyzet nehezíti. A No de Alízka ilyen anekdotákra fűzve avatja be az olvasót a standfotós Mafilmben eltöltött mindennapjaiba, miközben a magyar filmművészet nagyjainak személyes oldalát is megismerjük: attól kezdve, hogy az akkor még Közgázra járó, egyetemista Bujtor Istvánt hogyan ajánlotta be első szerepére féltestvére, Latinovits Zoltán, aki az első próbafelvételen rögtön meg is viccelte az egész stábot, élén Máriássy Félix rendezővel és Illés György operatőrrel, egészen addig, hogy miként kellett a Harlekin és szerelmese című filmben a Balaton mellett a berendezőnek hirtelen egy tehenet keríteni, hogy a tavon ringatózó komp belsejében berendezett szobába biodíszletként tündököljön.

Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari a Nem (1965) című filmben (fotó: Inkey Alice)

 

A filmkészítés iránt érdeklődők számára is érdekes - bár a mai megváltozott technika miatt talán kevésbe hasznos - olvasmány ez a memoár. A szerző sokszor részletesen írja le, hogy milyen gépekkel, és hogyan dolgozott a ‘60-as években és az azt követő pár évtizedben egy standfotós, mire kell figyelni annak, aki egy film létrejöttét örökíti meg, milyen rendszerben dolgoztak a Mafilmben a fotósok, és hogy akkoriban az újságok számára is a filmgyári fényképészek készítették el a színész és rendező portrékat is.

Inkey Alice csak áll, fotóz és mesél. És elrepít minket abba a korba, amikor nem műsorvezetők és reality celebek lézengtek a Róna utcai telep udvarán, hanem minden pillanatban a magyar filmtörténet egy-egy nagy alakjába ütközhetett az arra kószáló.

A 18 éves Sáfár Anikó a Harlekin és szerelmese forgatásán, amelyben Bujtor István első filmszerepét játszotta (fotó: Inkey Alice)

Inkey Alice No de Alizka! - kép-mesék a magyar film történetéből című könyve a NORAN LIBRO gondozásában jelent meg.