KVB: Sztornó

Pécsi reálfantasztikum

A film weboldala, benne a folyamatosan frissülő filmbloggal egyelőre még a www.storno.hu címen érhető el. A Sztornó széles réteg számára izgalmakat nyújtó mozinak ígéri magát, ami ugyanakkor a szürrealitástól és az esztétákat elégedett csettintésre ösztönző gesztusoktól sem tartózkodik.
A stáb persze a forgatás végeztével sem dőlhet hátra, az utómunkálatok legkorábban ősszel fejeződnek be. A film ősbemutatója várhatóan Pécsett lesz januárban, amivel a produkció a várossal való együttműködésre teszi fel a koronát. A pesti közönség először a Filmszemlén válthat majd jegyet a filmre.

A forgatás huszonharmadik napján a Sztornó stábját az égiek egy lakótelepi lakás szűk tereibe szorították vissza. A film főszereplőjének (Lovasi András) egyik legnagyobb kínja a kánikula, de a gyöngyöző izzadtságcseppeket napsütés híján legfeljebb a fénytechnika pótolhatja, illetve a lámpaláz, ha volna. A békés családi bunyózás forgatására a filmben szereplő két gyereket, Lovasi Esztert és Hoffmann Hubát, egy kisebb gyereksereg is elkísérte, akik Pálos György rendező-operatőr „Felvétel!” és „Tessék!” felkiáltásaira elfojtott kuncogással és pisszegéssel válaszolnak. Huba és Eszter pedig vezényszóra hancúroznak „apukával” a nappaliban a felvevőgép előtt.

A családapát játszó Lovasi András, a film „én”-je, akit bedaráltak, és csúnyán kiköptek a társadalom fogaskerekei, látszólag könnyen veszi az akadályokat a számára többé-kevésbé ismeretlen pályán, de a forgatás szüneteit, az átállással járó holtidőket nehezen viseli. Egy ilyen alkalommal fogtam őt kérdőre a panelház oltalmat adó tövében, a háttérben egy zenélő autó ismerős dallama szólított fel mirelit-termékek vásárlására boldog-boldogtalant.

filmhu: Már több filmben szerepeltél, eddig mindig magadat, azaz Lovasi Andrást játszottad?

Lovasi András a magyar Összeomlásban

Lovasi András: Többé-kevésbé magamat, ha Miki bácsi (Jancsó Miklós) filmjére gondolunk, akkor igen, ha a Grünwalsky filmjére, akkor ott végül is nem magamat játszottam, csak a fejemet.

filmhu: Ez a szerep mennyire vagy te?

L. A.: A forgatókönyvet rugalmasan kezeljük, ami nehezebben mondható, mert nagy színésznek kellene lennem ahhoz, hogy hitelesen elmondjam, azokat át lehet írni. Fontos, hogy ezeket a mondatokat természetesen tudjam mondani. Attól jó színész valaki, hogy bármilyen tőle távol álló személyiségbe bele tud bújni. Ilyen értelemben itt nincs ilyen probléma, mert ez a pasi annyi idős, mint én, körülbelül ugyanabban a társadalmi közegben mozog, hasonló a szituáció.

filmhu: Mikor felkértek, elgondolkoztál azon, hogy vajon meg tudod-e csinálni?

L.A.: Megkérdeztem mindenkit, és mindenki azt mondta, hogy úgysem tudom megcsinálni, és akkor mondtam nekik (a KVB-nek), hogy nem tudom megcsinálni. Kérettem magam, aztán csináltunk próbafelvételeket, és aztán mondták, hogy jó lesz. Igazából csak a forgatás első napján esett le nekem, hogy ez egy olyan film, amiben mindig benne vagyok, és gyakorlatilag egy hónapig semennyi szabadidőm nem lesz, meg annak a súlya, hogy majdnem minden jelenetben szerepelek. Ez nagy felelősség, kérdés, hogy valaki mennyire nézhető másfél órán keresztül.

filmhu: Hogy érzed magad ebben a számodra új helyzetben?

L.A.: Én minden változással szemben olyan vagyok, hogy kicsit tartok tőle, tehát nem mondom, hogy én voltam a legboldogabb ember, mikor elkezdődött a forgatás.

filmhu: Arra gondoltál, hogy akik a zenédet hallgatják, mit fognak szólni ehhez a szerepedhez?

L.A.: Ez engem egyáltalán nem érdekel.

filmhu: Te pécsi gyerek vagy, ez ad neked valami biztonságot a forgatáson?

L.A.: Igen, ha ezt Pesten kellett volna lehúzni, akkor nyilván sokkal nehezebb lett volna ezt a családommal megetetni. Mondjuk a napi ügyek görgetése gyakorlatilag megtorpant, három hete nincs fölszerelve a vízcsap.

filmhu: Ez így került a mai jelenetbe?

Utolér a kamera!

L.A.: Igen, reggeli beszélgetés. Az, hogy a Gyuriéknak (Czabán György) mennyivel jobb ez, azt ők tudják, nyilván nem véletlen vannak itt. Pesten nehezebb forgatni, amiatt, hogy a bürokrácia sokkal nagyobb, és többszólamú. Pécsnek számos apró előnye van.

filmhu: A többi színész hogy viszonyul hozzád? Nincs konfliktus abból, hogy te nem vagy profi színész? Vagy inkább segítenek téged?

L.A.: Ha van is, akkor azt egy színész nyilván nem fogja éreztetni. Bár kezdeti fenntartásokat éreztem, de hogy valaki folyamatosan éreztette volna, hogy nem vagyok színész, olyan nem volt. Inkább segítséget kaptam mindenkitől. Ha valamivel elakadtam, akkor inkább megkérdeztem őket, mutassák meg, hogy csinálnák, és ha látták, hogy nagyon nem megy, akkor mondták, hogy esetleg próbáld meg így. Egy színésznek vannak megoldóképletei, eszköztára.

filmhu: Hogy érzed, segített valamennyit az előadói tapasztalatod?

L.A.: Az ember megtanul koncentrálni, megtanulja azt, hogy most helyzet van, amit most kell megoldani, nem holnap, nem holnapután, bizonyos gátlásai csökkennek magával szemben, vagy a teljesítményével szemben, de azért a színészet nagyon más. A koncerten legfeljebb önmagad vagy, vagy önmagad paródiája.

filmhu: A magyar filmről mi a véleményed?

L.A.: Olyan magyar filmet, amit elejétől végig lenyűgöző műalkotásnak találtam, már nagyon rég nem láttam. Olyat láttam, hogy azt mondtam, na, ez majdnem kurva jó film, de olyat, aminek minden ízében van egy nagyon erős akarat, egy nagyon erős képi világ, és ez következetesen végigviszik, már nagyon rég nem láttam.

A hőskorban összegyúródott kemény KVB-mag, ami a projekt méretéből adódóan új kollégákkal egészült ki, olajozottan teszi a dolgát, csak akkor áll le a forgatás rövid időre, mikor Pálos György hirtelen a homlokára csap, mert eszébe jut, hogy a beállításban támadt ürességet Musil A tulajdonságok nélküli ember című könyvével kellene betömni. Estére sem széled szét  a brigád, a közös vacsoraasztalnál a csülkök és párizsi csirkemellek mellett a forgatás eseményei is terítékre kerülnek, kézhez kapjuk a másnapi diszpót. Ennél az asztalnál esett Pálos György rendező-opretőr a filmhu diktafonjának áldozatául.

filmhu: Az egyik Pergő Képek-ben írtad, hogy a filmrendező soha nem pihen. A Feri és az édes élet és a Sztornó között elég sok idő eltelt, hogy töltötted el ezt az időt?

A KVB legutóbbi egészestése

Pálos György.: Rosszul töltöttem el, mert én nagyon szeretek filmet csinálni, és nagyon sokat kellett várni erre az új filmre. Ez egy nagyon rossz időszak volt. Ez egy olyan pálya, hogy soha nem tudhatod, lesz-e következő.

filmhu: Ugyanakkor azt is mondtátok, hogy jót tett a forgatókönyvnek az idő. Mikor is volt kész a könyv?

P.Gy.:Hát az most fog elkészülni jövő héten! Az első verzió másfél évvel ezelőtt íródott meg. Természetesen az első verziót soha nem szabad megcsinálni. Annyi jó volt ebben a várakozásban, hogy tízszer lett átírva a könyv.

filmhu: Azt mondják, hogy ez egyfajta kelet-európai összeomlás-történet lesz. Van valami köze a Sztornónak az amerikai Összeomláshoz?

P.Gy.:Annyi köze van, hogy megpróbáltuk elképzelni azt, hogy hogyan nézhet itt ki egy ilyen összeomlás - nyilván ezek Kelet-Európában nagy szavak - ami se nem egy dramatikus, amerikai típusú film, ahol lövöldöznek a végén, se nem egy ilyen „kiugrok az ablakon, és lehúzom a redőnyt” típusú történet. Hanem összeomlás is meg nem is, humor is meg nem is, arról szól, hogyan élünk ma. Az amerikai film annyiban nagyon foglalkoztat, hogy valamilyen módon közvetlen kapcsolatban van a mával, legalábbis az illúzió sokkal erősebb. A magyar filmnek tradicionálisan nem erőssége, hogy valamilyen módon a máról szóljon. A „má”-t azt úgy kell érteni, hogy nem a nemzeti sorstragédiák, nem is a pisi-kaki-vicces vonal, a Sztornó olyasmit céloz meg, ami tulajdonképpen nem olyan látványos, de mindannyian ezt az életet éljük.

filmhu: Ez az összeomlás egy sokkal szubjektívabb, belsőbb dolog?

P.Gy.: Igen, éppen egy nehéz időszakon megy át a főhős, és a végén vagy talpra áll, vagy nem. Ez a kérdés.

filmhu: Ezek a bürokratikus nehézségek, hivatali packázások, amikkel a főhős szembesül, személyes élményeken alapulnak, amelyek esetleg a filmkészítés során merültek fel?

P.Gy.: Ez nem speciálisan filmes élménykör. Természetesen a filmben mindenki én vagyok, és persze mégsem önéletrajzi film ez. Nagyon sok anekdotát szedtünk össze arról, hogyan is éljük az életünket, és a forgatókönyv ezek alapján íródott. A Sztornó egy emberi történetet próbál meg elmesélni. Megpróbáljuk megmutatni, hogyan éli túl a „má”-t a főhősünk.

filmhu: Hogyan kerül ebbe a krimi-vonal?

P.Gy.: Azt nem fogom elárulni, hogy van-e benne krimi-vonal. Fontos része a történetnek, hogy megpróbálunk moziszerűek lenni. Ha egy átlagos mozinéző beül, akkor legyen valami cselekmény-szerűség. Ebben a filmben a késleltetett dramaturgiára építünk, hátha a néző majd megpróbál szurkolni a főhősnek, valamilyen módon részt vesz a történetben, és néha megpróbáljuk megvezetni. A cél, hogy ne unja meg a filmet, ne értse meg rögtön, miről van szó, mint ahogy az életben is később értünk meg dolgokat.

filmhu: A forgatókönyvet kik írták?

P.Gy.:Leginkább én, de folyamatosan konzultáltam nagyon sok emberrel, és hálás vagyok nekik, mert sok jó ötletet adtak.

Pálos György rendező-operatőr

filmhu: Milyen módszerekkel fegyelmezed a stábot?

 P.Gy.:Ez a 24. forgatási nap, és a mai napig hangos szó nem hangzott el, mindenki teszi a dolgát. Ez nem egy diktatórikus, rendezőközpontú forgatás, ez egy bevallott technika, amit nagyon tudatosan alkalmazok én is, hogy mindenki érezze úgy, hogy köze van a filmhez. Ennek megfelelően mindenkinek megvan a saját felelősségi köre. Mindenkinek számítunk a kreativitására, beleértve a világosítót. Mindenkinek lehetnek ötletei. Nálunk az emberi kooperáció az alapja a forgatásnak, ami sokak számára teljesen szokatlan.

filmhu: Hogyan fér meg egymással a rendezői és az operatőri munka?

P.Gy.:Jól, de bármit mondok, igazából egy válasz van, hogy milyen lesz a film.

A huszonnegyedik napon szintén belső helyszínen zajlott a forgatás, az elmaradhatatlan Lovasi Andrással, és a Bojtár-Rózsavölgyi Adél, alias Nicole Kidman párossal, akik a főszereplő otthonába betolakodó kéretlen lakásvásárlókat alakítják. Bojtár B. Endrével még azelőtt ültünk le egy rövid beszélgetésre, hogy műizzadtsággal megkenve a kamera arcába mondta volna, hogy: „Mi mindig panelt szerettünk volna!”

filmhu: Kit játszol a filmben?

Bojtár B. Endre: Egy álmot. Nyomasztom a főhőst. Nem lehet tudni, hogy vagyok-e vagy sem. Valószínűleg inkább nem vagyok.

filmhu: Alapvetően újságíró vagy. Hogyan készülsz ilyenkor, amikor szerepet játszol?

B.B.E.: Nem szokott ez gyakran előfordulni velem, így különösebb rutinról nem beszélhetünk. Megpróbálok minél hülyébben viselkedni. Megtanulom a szöveget, ez fontosnak tűnik, és akkor, ahogy jön. Ebben az a furcsa, hogy ez a mostani szerep nem megfogható, egy nem létező embert kell játszani, aki csak a főhős álmában, vagy a rémálmában létezik. Korábban már játszottam ilyen kis izéket, azok sokkal kézzelfoghatóbbak voltak, például a kretén pedagógus a Kis utazásban. Nekem sok hasonló tanárom volt.

filmhu: Az életből veszed a mintát?

B.B.E.: Persze, ahogy az ukrán természetgyógyászból is rendelkezem néhány hasonlóval. Persze az ember karikírozza, meg eltúlozza a film természetéből fakadóan.

filmhu: Az újságíró kollégák mit szólnak a filmes második életedhez?

B.B.E.: A Narinál (Magyar Narancs) a barátaim elnézik a dolgot.

filmhu: Meg is nézik ezeket a filmeket?

B.B.E.: Igen, általában megnézték.

filmhu: Nem gyakoroltak kritikát? Vagy nem mertek?

B.B.E.: Nem, tapintatosak voltak és kedvesek, mint általában az ember barátai.

filmhu: A forgatókönyvről mi a véleményed?

B.B.E.: Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy egy kellemes, és a maga nyomasztóságában szórakoztató film lesz belőle. De az akkor fog csak kiderülni, hogy mennyit ér a forgatókönyv, ha kész lesz a film. Az biztos, hogy valamibe beletalált a forgatókönyv a témájával, a negyven fölötti többé-kevésbé értelmiséginek mondható férfiak különféle frontokon elszenvedett kudarcainak a bemutatása szerintem kurrens téma társadalmilag is. Az a csávó, akit Lovasi játszik, nagyon is létezik. Ilyen értelemben ez egy kisrealista alkotás, csak nyilván innen fog elmenni abba az irányba, amibe a KVB filmjei általában el szoktak menni, ebbe a szürreális, ironikus világba. Az egyik szürreális elem speckó én vagyok benne.

 Czabán György, a Feri és az édes élet rendezője, a Sztornó forgatásán a produceri teendőket látja el. Annak dacára, hogy a KVB munkái a bizalomra és az együttműködésre alapoznak, azt vallja, hogy a művészetben nem lehet demokrácia. Valakinek döntenie kell, különösen egy olyan sok alkotót igénylő műfajban, mint a film. Czabán Györgyöt a munkamegosztásról, a költségvetésről, a pécsi helyszínről és a KVB további terveiről kérdeztem.

Czabán György a Sztornó producere Már kiemelkedtek a low-budgetből

filmhu: Eddig csak low-budget filmeket csináltatok, ezeknek mind te voltál a producere?

Czabán György: Közösen. Az ős producer a független filmes, a klasszikus, aki egyedül dolgozik. Úgy kezdtem filmezni, hogy egy Super 8-as kamerával elindultam Berlinbe, és a berlini falról csináltam filmet. Akkor még az ember nem tudja, hogy ő egyben producer, operatőr, hanem megpróbál vonatjegyet venni, megpróbál mindent maga megoldani. Aztán ez nyilván finoman elkezd specifikálódni, minél nagyobb a projekt, annál inkább szükség van arra, hogy körülhatároljuk a feladatokat, ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell mindenkinek mindent csinálni. Mostanra kialakult egy olyan játék, hogy bizonyos szerepeket felosztunk, és akkor azt játsszuk. Az előző filmnek én voltam a rendezője, a Pálos volt az operatőre, a Győri Csilla pedig a producer (Feri és az édes élet), most pedig én vagyok a producer a Csillával és Bognár Attilával közösen, a Pálos meg a rendező.

filmhu : Ennél a filmnél elhatároztátok, hogy nagyobb költségvetéssel dolgoztok. Segített a pénz megszerzésében az, hogy már több filmet magatok mögött tudhattok?

C.Gy.: Én szeretném azt hinni, hogy segített az a tapasztalat, hogy tíz éve csinálunk filmeket, és azokat mind befejeztük időre, mind kapott ilyen-olyan díjakat, nézte a közönség, nem költöttünk túl. Tehát egyfajta szakmai bizalom is van irántunk.

filmhu: Mi az, amit a nagyobb költségvetéssel megengedhettek magatoknak?

C.Gy.: Kicsit több színészt, kicsit több forgatási napot, gondosabb előkészítést, több kameramozgató eszközt, több lámpát. Remélem, hogy ez látszani fog a filmen. Mindez azt szolgálja, hogy ez a történet tényleg úgy legyen ott a vásznon, ahogy azt szeretnénk.

filmhu: A KVB korábban is támogatott vidéki eseményeket, például ott voltatok a Mediawave alapításánál, fiatal vidéki filmesek elindulását segítitek, most pedig Budapest helyett Pécsett forgattok. Miért vonz titeket a vidék?

C.Gy.: Jó vidéken lenni, béke van. Nyolc millió ember vidéken lakik Magyarországon, és nagyon sok jó hely van, ahol az emberek gondolkoznak, és jó dolgokat csinálnak. Szerintem tévhit, hogy csak Budapesten lehet filmet csinálni. Szívesen dolgozunk vidéki kollégákkal, és esélyt adunk nekik is, hogy bekerüljenek a vérkeringésbe.

filmhu: A színészeket, meg a stábot nem volt nehéz rávenni, hogy lejöjjenek Pécsre? Nem tanúsítottak ellenállást?

C.Gy.: Nem, egyáltalán nem, ez egy logisztikai pluszfeladat, leszállítani a dolgokat, embereket. Nyilván a technika, csomó színész Budapestről jön, viszont cserébe együtt van a stáb. Este le tudunk ülni, és meg tudjuk beszélni, hogy holnap mi lesz. Nagyobb a kohéziója, mint egy budapesti forgatásnak, az emberek maguk mögött tudják hagyni a hétköznapi dolgaikat, és csak erre tudnak koncentrálni.

Légifelvételre készülve a Sztornó forgatásán

filmhu: Ha jól tudom Pécs most különös figyelmet fordít a film, a filmezés pártolására.

 C.Gy.: Úgy tűnik, hogy Pécsett van egy határozott szándék, hogy a kultúra és azon belül a film városa legyen, és ennek, a negyedik forgatási hét végére elmondhatom, hogy van tartalma is. Tényleg segítőkészek, ami az önkormányzat hatáskörébe tartozik, azt ingyen, vagy rezsiáron megkapjuk, segítőkészek az emberek, az intézmények, a Csontváry Múzeumtól a Lőwey Gimnáziumig mindenki fogadja a filmet, és ahogy tudja, támogatja.

filmhu: Összeszokott csapat vagytok, a stáb nagy része a korábbi KVB-munkák forgatásán is részt vett, de azért látok fiatalokat is. Ez szándékos? Nem féltek attól, hogy belterjessé válik, ami kikerül a kezetek közül?

C.Gy.: Ez egy elég nagy projekt, tehát egy csomó bizalmi helyzet van, a hangmérnökkel, a gyártással, a színészekkel. Sokkal jobb eset az, ha baráti, bizalmi viszony van köztünk. Természetesen ennek az a feltétele, hogy mindenki profi módon végezze a munkáját. Nem azért az a hangmérnök, mert ő a barátunk, hanem mert egyébként is nagyon jó szakember, és az csak bónusz, hogy egyébként a barátunk. Nem véletlenül hívják a KVB-t brigádnak, tudatosan törekszünk arra, hogy baráti, személyes viszony legyen köztünk, ami reméljük látszik majd a filmen is. A filmezés nagyon intenzív munka, és nem mindegy, hogy kivel dolgozol. Akinek nem jön be az aurája, azzal nem szívesen töltesz el összezárva egy hónapot. Fontos szempont, hogy mindenki jól érezze magát, és akkor a maximumot tudja nyújtani. Év közben is csinálunk kisfilmeket, ezért szükség van egy csapatra, ami egy ilyen nagy projektnél nyilván kiegészül, és jó esetben az a szerencsés helyzet áll elő, hogy még több barátunk és kollégánk lesz.

filmhu: Hogy tudjátok összehangolni a filmkészítést a többi tevékenységetekkel? Ott a KVB Records, a Tilos Rádió, a Pergő képek.

C.Gy.: Ezek gyakran segítik, vagy erősítik egymást, de nyilván ez a forgatás most a többi rovására megy.

filmhu: Hogyan merült fel, hogy a Lovasi legyen a főszeplő?

C.Gy.: A pillanatra, amikor ez eldőlt, már nem emlékszem, sokat beszéltünk róla. Ez egy olyan típusú film, aminek egy abszolút főszereplője van. Azt gondoltuk, hogy Lovasi személyisége, a kisugárzása képes elvinni ezt a filmet. Izgultunk előtte, hogy hogyan tudja ezt magában rendezni, menedzselni, de úgy látom, hogy hibátlanul működik. Sőt, most már beszippantotta a dolog, szövegeken, zenéken gondolkozik. Valódi alkotótárssá vált.

filmhu: Mikor mutatjátok be a filmet?

C.Gy.: Ősszel szeretnénk az utómunkákat megcsinálni, hangot, zenéket, vágást. Jövő év elején szeretnénk bemutatni, és azt terveztük, hogy az ősbemutató Pécsett lesz, ez gesztusnak is fontos.

filmhu: A Sztornón kívül min dolgoztok?

C.Gy.: Jó sűrű lesz ez az év. Több dokumentumfilmünk készül, egy portré a Párizsban élő magyar zongoristanőről, Rév Líviáról, egy érdekes anyag a Tilos Rádióról, és egy lírai, artisztikus film Baliról, amit már leforgattunk, ehhez tervezünk egy fotóalbumot és CD-t, mert nagyon sok érdekes zenét gyűjtöttünk, amit szeretnénk, ha a magyar alternatív szcéna megremixelne. Indul továbbá két kisjátékfilm, amit Szirmai Márton és Káldy László jegyeznek.

filmhu: Nagyjátékfilm-öteletetek van már?

C.Gy.: Igen, van egy konkrét filmtervünk, az lesz a címe, hogy Védett tanú.

(*A képek forrása a KVB weboldala: www.kvb.hu)