Láng Edit és Kallós Zoltán portréja

Összekötők

„Itt van, látod?”

Mátis Lilla Láng Edit – „a híd szerepében…” című filmjének hőse egy 26 éves, rendkívül érzékeny és intelligens vak lány. Láng Edit azt a célt tűzte ki magának, hogy közvetítő legyen a keresztény és a zsidó vallás között. A 45 perces portré elején fényképeket mutat a rendezőnek, és az élményeiről mesél. Pontosan tudja, melyik képen mi látható, és habár mindig megkért valakit, hogy a fontos pillanatokat megörökítse, úgy tekint a fotókra, mintha ő maga készítette volna azokat.

Intim viszonyban a kamerával Mátis Lilla és Láng Edit

A film elsősorban vallási kötődése felől mutatja be a lány életét. Látjuk őt az Olajfák hegyén és Jeruzsálem különböző pontjain, ahogyan elmondja gondolatait Izraelről és a kereszténységről. Máskor rabbikkal, tudósokkal vagy barátokkal beszélget. Mindenhol a fesztelenség, az odafigyelés, a természetes intelligencia légköre veszi körül. Abban sincs semmi mesterkéltség, ahogyan önmagáról beszél, a hitéről, az élményeiről, a hozzá közel állókról. Szinte intim viszonyban van a kamerával is, jóllehet erről nincs igazán tudomása. Különleges terek jönnek létre körülötte, ahol a látvány kevésbé fontos, mint a tárgyak és személyek anyagisága, megérinthetősége, jelenléte és az ebből sugárzó szellemiség.

Talán még rétegzettebb portrét láthattunk volna, ha a rendező-riporter a Jeruzsálem-problémát tárgyaló részeket jobban sűríti, és a főszereplőt több oldalról is bemutatja - például, ha másokat is megszólaltat, vagy egyszerűen csak többet segít a nézőnek, hogy ebben a világban alaposan körülnézzen. Persze a dokumentumfilmek sosem lehetnek lezárt műalkotások: a választás, hogy figyelmünket ebbe az irányba tereli, rögtön az alázatnak azt az érzését is felkelti, amit a rendező maga érezhetett, amikor Láng Editet kamerájával megközelítette.  

Örvendetes az is, hogy Mátis Lilla nem egy vak lányról készített filmet, és nem a különbözőség érdekelte, amikor Láng Edit portréját filmre gondolta. Sokáig el sem hangzik erre vonatkozó direkt kérdés vagy kijelentés. A lány terei éppen ezért nem egy fizikai hiányosság következtében válnak olyan érzékletessé. Érzékletessé válnak, mert a lány belülről szemlélődik. Mint ő maga is elmondja, teljesen mindegy lát-e vagy sem. Láng Editet a fizikai környezetéhez mélyen vallásos gyökerekből táplálkozó felelősségérzet köti. A híd, aminek önmagát vallja, ennek mentén ível át. Zsidó és keresztény, környezet és ember, vagy főhős és néző között.

Hús-vér hagyomány

Nem "rádiósztár" Kallós Zoltán

Kevesebb sikerrel jár a személyiség és egy gazdag életmű közvetítése az Uram irgalmazz nékünk című filmben, mely Kallós Zoltán néprajzkutató portréját szándékozik felvázolni. Kallós nem  „rádiósztár”, így aztán a kamera mellett ücsörgő riporterhez intézett mondatai, bár fontos témáról van szó, nehezen tudják ébren tartani a néző érdeklődését.

Kallós Zoltán hosszú évek óta gyűjti az erdélyi csángók népzenéit, dalait, és a hagyományokhoz kötődő tárgyi örökségeket. Életművét már több dokumentumfilmben feldolgozták: ’89-ben Gulyás Gyula és Gulyás János Balladák filmje I. című egészestés művében az erdélyi folklorista portréján keresztül az élő folklórt (bemérés, csíksomlyói búcsú, énekesek, balladamondók) mutatja be Ceaucescu Romániájában. 2000-ben pedig Xantus Gábor készített róla 65 perces portrét "Hegyen, földön járogaték vala..." címmel.

Kallós Zoltán úgy gondolja, hogy a szórványvidékeken maradt magyarságnak még inkább fontos, hogy a kultúráját megőrizze, mint az anyaország lakóinak. A fiatalok, az utókor számára meg kell őrizni a hagyományt, és biztosítani kell annak átadását is.

A tudós ember szavait a filmben bemutatott népzenei verseny bizonyítja. Itt olyan fiatalok és gyerekek vesznek részt, akik láthatóan nem csupán élvezik a zenélést és éneklést, hanem azon keresztül olyan lelki arcukat képesek megmutatni, melyeknek biztosan „hordozóra” van szüksége ahhoz, hogy megelevenedhessenek.

Kisemberek nagy lélekkel Csillag Gyuri és barátja

Itt derül ki igazán: ezért a hús-vér élményért dolgozik Kallós Zoltán. Amikor a 8-9 éves Csillag Gyuri énekel a vásznon, és ezt premier plánban látjuk, arra gondoltam, ennél tökéletesebb előadói alakítást még nem láttam. Hol csak sajátmagának énekelt - ki tudja, hol járhatott, mire gondolhatott közben – máskor pedig a közönségnek, örömmel és kisember létére nagy lélekkel. Később azt is láthatjuk, ő kapja végül a verseny első díját.

Kár, hogy Tanos Miklós rendező kamerája figyelmét nem ebbe az irányba terelte inkább. Az énekverseny csupán rövid bevágások erejéig jelenik meg a néprajzkutatóval folytatott interjú közben. Ez a 30 perces portréfilm biztosan nem hordozza, meg sem közelíti azt a gazdagságot, amit Kallós életműve jelent.