Pater Sparrow: 1

„Hogy lehet értelmesen játszani”

Filmhu: Hogy áll az 1?

Pater Sparrow: Az utolsó fázisban van, de ez a fázis a legkomplikáltabb. Úgy érzem, hogy amit én szeretnék, az itthon, elsőfilmnél nem tud ennél gyorsabb ritmusban elkészülni. Jó döntés volt, hogy nem fejeztük be az idei Filmszemléig az 1-et, nem kapkodtunk el semmit. A film össze van vágva, le lett szinkronizálva, most került át az egész anyag a laborba, ami nem egyszerű dolog, mert sok különböző formátum van a filmben.

Aztán kezdődik a fényelés a trükkökhöz, más dolgokat pedig csak a trükkök után lehet befényelni. Úgyhogy a nyár közepére elkészül, csak ugye akkor nem lehet kijönni egy új filmmel, megkockáztatom, hogy a 2009-es szemle lesz az első hivatalos forum, ahol látni lehet majd.

Filmhu: Mit lehet tudni a forgatásról?

P.S.: Az már a helyszínkeresésnél kiderült, hogy mivel a film vizuálisan komplex, eklektikus, ezt csak egy helyszínen lehet leforgatni. Végül is a 
az Eötvös úti Tüdőszanatóriumra esett a választás, hihetetlen hely, valahogy sikerült egy hónapra beköltöznünk, nyáron forgattunk, és jó hangulatú, családias légkörben telt a forgatás.

A könyv, amibe nem nézhetünk bele - Sinkó László, Kerekes Vica

Filmhu:A színészek miatt kellett valamit változtatni?

P.S.: Nálam a színészválasztásnál eldőlnek a dolgok, a forgatáson kevésbé akarok csiszolni egy színészen, a vágóasztalon többet... Egy négyes kémiát kellett kialakítani, mivel négy szereplő folyamatosan együtt van, s hiába voltak nagyon ígéretes egyéni teljesítmények, együttesben kellett gondolkodni.

Először volt meg a legidősebb és a legfiatalabb szereplőm: Sinkó László és Kerekes Vica, hozzájuk kerestünk egy-egy párt, Czukor Balázst és Mácsai Pált, Mucsi Zoli, a főhős pedig egy találmány, kipróbáljuk egy olyan típusú szerepben, amiben eddig nagyon nem láthattuk, sajnos. Túl jó színész ő ahhoz, hogy bekerüljön bármilyen skatulyába, és filmről filmre vándorolva ugyanazt formálja meg.

Hozzá is van rendelve egy pár, Balázs Zoltán színész-rendező, akinek ez lesz az első hosszabb filmes szerepe, illetve meg kel említeni Haumann Mátét, aki szintén Londonban diplomázott.

Filmhu: A vágás mennyit időt vett igénybe?

P.S.: Mondhatni, hogy egy évet. Persze ebben benne van az archív anyagok gyűjtése is, ami az anyagi lehetőségek miatt is körültekintő és időigényes munka volt. És hát nem akartam semmit a véletlenre bízni, mindent végigpróbáltam, végigjátszottam, így vágtam, úgy vágtam. Most pedig azt érzem, hogy készüljön már el, kerüljön már az emberek elé, mert nagyon kíváncsi vagyok, várom, hogy mi lesz. De rengeteget tanultam, hiányérzetem pedig egyelőre nincs.

Filmhu: Mi a helyzet a forgalmazással?

P.S.: Van már érdeklődés, ami jó jel, de előbb legyen meg a film, utána lehet gondolkozni a forgalmazásról. Inkább a trükkökre koncentrálok most, de van külföldi érdeklődés is. Nem akarok félkész trailereket kiadni a kezemből, a forgalmazást lehetőleg egy ugyanolyan felépített stratégia kiépítése előzze meg, mint mondjuk a forgatókönyvírást.

"Ebben a filmben benne van minden, ami foglalkoztat" Pater Sparrow

Filmhu:Az mennyi ideig készült?

P. S.: Nagyon sok ideig... Meg kellett futni néhány kört, hogy összeálljon a büdzsé, és mi ezt az időt azzal ütöttük el, hogy csiszolgattuk a könyvet, úgyhogy mire eljutottunk a forgatásig, addigra már mindent tudtam, meg volt írva a könyv. Persze a valóság mindig módosítja a könyvet a forgatás alatt, meg a vágószobában is, de elmondhatom, hogy két, két és fél évet foglalkoztam a könyvvel, s már előtte is voltak különböző változatok.

A végső verzió persze nagyon különbözött az eredeti verziótól, illetve Stanisław Lem: Az emberiség egy perce című novellájától. Azt hiszem, az itthon megszokottnál többet foglalkoztunk vele, és többen is látták a könyvet, mint mondjuk a musztereket.

Filmhu: Összefügghet ez a „nagyobb gondoskodás” azzal, hogy nem itthon végezte a filmes tanulmányait?

P. S.: Könnyű lenne azt mondani, hogy igen, de én régebben nem voltam nagy forgatókönyvpárti – mostanra lettem az, de igazából azért, mert élveztem. A Kamondiék (Kamondi Zoltán a film egyik producere – a szerk.) megíratták az összes szereplő jellem-, életrajzát, egy csomó olyan dolgot, ami nem fog bekerülni a filmbe. De megérte. Itthon inkább az a jellemző, hogy kevés a dolgokra szánt idő, de nemcsak a forgatókönyvnél, hanem minden más munkafolyamatnál is.

De nem a szabályok számítanak. Én is könnyebben tudnék dolgozni könyv nélkül, de ha már kell a könyv, akkor viszont legyen jól megcsinálva. Persze meg kellett ezt is tanulni, az első harminc oldalt az ember megírja lelkesedésből, aztán jönnek a gondok. Majd szépen átszálaztuk a dolgokat, és a végére az egész folyamat ugyanolyan érdekes, izgalmas lett, mint a vágás vagy a forgatás – szívesen írnék most már másnak is.

Filmhu: Milyen visszajelzések kapott a forgatókönyv?

P. S.: Sokan sokfélét mondtak, olyat sehonnét sem kaptam, hogy ez egy fércmű. Azt igen, hogy ezt nem lehet megcsinálni, vagy hogy nagyon függ attól, hogy hogyan lesz megcsinálva, volt aki rögtön beleszeretett, s a legtöbben kérdéseket tettek fel, ami a film kérdező tónusához illik is. Ez a film nem azért készül, hogy minél több embernek tessen, hanem azért, hogy aki megnézi, máshogy álljon fel utána, mint ahogy beült rá, hogy ne unatkozzanak a nézői. Biztos vagyok benne, hogy a filmem nem lesz ciki.

Aztán az, hogy ez jó vagy rossz film lesz, már egy más kérdés: nekem ez a felosztás abszolút értelmezhetetlen, hisz ma ennek ez tetszik, holnap annak az. Vannak filmek, amik közel kerülnek hozzám, vannak, amelyek nem, s van az a réteg is, amely nem film.

"Úgy fog működni, mint egy festmény"

Filmhu: Magyarországon szokás az első filmeket felosztani, hogy afféle, az egész világról véleményt mondó, akár szertelen, de nagyon lendületes  Így jöttem-típus vagy nem. Az 1 milyen lesz?

P.S.: Mindig érdekelt, ki miért választja éppen azt az adott témát elsőfilmjéhez amit választ, hiszen ha végre eljut valaki ide nyilván a számára legfontosabbról akar majd beszélni. Ebből a szempontból ez a film ilyen, benne van minden, ami foglalkoztat, és amiről, ha később csinálok még filmeket, foglalkozni fogok majd. Tehát az első film szerintem is fontos, afféle ars poetica.

Filmhu: Beszéljünk a történetről, miért ez a Lem-történet fogta meg?

P. S.: Ez a novella már régóta izgat mint vizuális alapanyag. amikor elkezdtünk a filmről gondolkodni a Kamondiékkal, én egy másik történetet akartam feldogozni, de az első számításoknál kiderült, hogy olyan rengeteg pénzbe kerülne, amit egy elsőfilmes állítólag sohasem kap meg, úgyhogy akkor egy másikat kellett keresni.

Filmhu: Lehet tudni, mi volt ez az eredeti filmötlet?

P. S.: Egy Boris Vian-adaptáció lett volna: megszereztük hozzá a jogokat, indulásra kész volt, de le kellett fagyasztani. Maga a Lem-novella azért érdekes, mert egyrészt képekre bomlik, másrészt nincs benne akció, a Lem ír egy kritikát egy nemlétező könyvről 1986-ban, ami 2008-ban talán még érvényesebb recenzió.  Nekem először a könyv mint tárgy tetszett meg,  fogalomként akartam használni – van egy narrátor, aki interpretálja, de mi soha nem nézhetünk bele, ugyanakkor mégis ott tud lenni vizuálisan. nekem egy platform kellett, egy játszótér, amely megtestesíti azt, ami nekem fontos a filmezésben: hogy hogyan lehet értelmesen játszani.

"Látszani fog rajta a munka" - Tóth Widamon Máté operatőr

Filmhu: Valahol említi, hogy a befogadó aktivitására is számít, ez konkrétan mit jelent?

P. S.: Meg kell találni  középutat, aközött, amikor minden rá van kenve a nézőre, illetve amikor minden a kezébe van adva. Én azt szeretem, amikor a néző érzi, hogy a film intelligens, és önmagáról is valami hasonlót gondol, és hagyja, hogy ez a kettő működésbe lépjen.

Az jó szerintem, amikor a nézők úgy állnak fel a vetítés után, hogy nem ugyanazt gondolják, és nem könnyen tudják megfogalmazni a kapott élményt. Úgyhogy próbáltunk úgy dolgozni, hogy ennek a filmnek több olvasata legyen, meg tudja nézni az is, aki nem igényli az együttgondolkodást, az kap egy krimit, igaz, meglepő krimit, és szépen behúzzuk a csőbe: a konkrét dolgok elvonttá válnak, az elvontak konkrét jelentést kapnak, megteremtődik tehát az intelligencia érzete.

Úgy fog működni, mint egy festmény, mindenki maga dönti el, mit kezd vele. S mivel arról is szól ez a film, hogy lehet-e kijelentő mondatokban beszélni, minden néző maga fogja eldönteni, hogy mit gondol róla, és mindenkinek az lesz az én üzenetem, amit épp gondol róla – ha valaki legyint rá, akkor én ezt akartam neki mondani, hogy ő egy olyan ember, aki az ilyesmire így reagál. Az biztos, hogy csak kérdések vannak benne, és ez nekem személy szerint nagyon fontos állapot: a dolgok kérdőjel alapú igazsága, amikor valami nem valami másban fogalmazódik meg vagy ha igen, az ellentétében.

Számomra csak a hazugság evidens, a tapasztalataim a világról folyamatok, nem állapotok, minden halad előre, és nem tudom, hogy jól gondolom-e. És ha a film eléri a célját, élvezhető lesz, akkor ez annak köszönhető, mert nem akarom azt mondani, hogy okosabb vagyok azoknál, akiknek szánom.

Filmhu: Annak idején találkozott magával az íróval?

P. S.: Igen, érdekelt az életműve, de nem a sci-fi dolgai, hanem a társadalmi esszék. Olyan dolgokkal foglalkozott és olyan spektrumon, ami előtt megemelem a kalapom.

"Nekem maga a film műfaja kísérleti" - Haumann Máté

Filmhu:Az ő világnézete benne lesz a filmben?

P. S.: Szerintem a nagyon elborult Lem-rajongók nem lesznek kiszolgálva: még csak nem is adaptálom a művét, hanem felhasználom, saját világom szerint bontom szét, de azért valami kontraszt mégis lesz, sok szövege szóról szóra szerepel majd. Sajnos nem láthatja a filmet (2006-ban elhunyt – a szerk.) – azért kíváncsi lettem volna a véleményére, főleg mert az Lem-adaptációk kapcsán visszatérő panasz, hogy a szellemisége nem jött át, kimaradt.

De rengeteg más is van a Lemen kívül, irodalmi alapanyag, plusz a gondolkodásmódok kapcsán van egy elég érdekes ontológiai gondolkodása a filmemnek, amit senki nem fog észrevenni, de mi próbáltuk majdhogynem archetipikus szinten felállítani a film csontvázát.

Én amúgy a képzőművészet felől jövök, nekem az irodalom is szabadon kezelhetőbb,  a szöveget, ha akarom, képnek látom. a film címe, az 1 ugyanannyira absztrakt,  mint amennyire konkrét, szó és kép is egyszerre  –  és szeretem ha a vizualitás és a verbalitás  egyaránt fontos.

Filmhu: Akkor ez a magyar filmes közgondolkodás számára egy kísérleti film lesz.

P. S.: Igen, ez egy kísérleti nagyjátékfilm lesz, e besorolásnak itthon pejoratív íze van, de én halálosan büszke vagyok rá, nekem maga a film műfaja a kísérleti, nem is kezdenék bele olyanba, ami nem okozhat meglepetéseket. Egy filmben kell, hogy legyen annyi rizikó, hogy amit akar, azt megkockáztassa. A film úgysem lehet tökéletes, a szándék lehet az. Hiányzik nekem egy olyasfajta filmes bátorság, ami nem a vakmerőséggel, hanem az őszinteséggel párosul, ami sok filmrendezőnél megvan eredendően, aztán eltompul.

És nekem ezért telik ennyi időbe megcsinálnom az 1-et, mert ezt nagyon nehéz kommunikálnom. De bizonyos tekintetben nyugodt vagyok, mert szerintem látszani fog rajta, hogy mi munka van benne, ahogy a világlátásom kibontására tett kísérlet megtörtént.