Széljegyzetek egy forgatásról

Hosszú hallgatás után jelentkezett új nagyjátékfilmmel Maár Gyula. A Töredék egy katolikus kolostor szigorú, zárt belső világában játszódik, nem sokkal a második világháború befejezése után. A filmet a festői szépségű Majki remeteségben és kastélyban forgatták, ugyanazon a helyszínen, ahol Maár Gyula 1971-ben Prés című első nagyjátékfilmjét is forgatta.
Ezt a zárt, belső világot ugyanúgy fellazította és izgatottá tette a háború utáni élet zűrzavara, mint a falakon kívüli életet. A hierarchia, ha létezik is, már veszített az erejéből.
(Hitek és kételyek, szenvedélyek és letargia között élnek a konzervatív, öreg, a megszállottan dogmatikus, a fiatalabb reformer, az "erkölcsi züllés" útjára lépett papok. Vagyis: fásultság, zaklatott örömkeresés és az új helyzetben kialakult útkeresés lelkes vagy éppen szkeptikus alakjai.
Egyetlen figura sem képvisel itt, legalábbis a film látása szerint sem erényt, sem bűnt. Emberileg persze mindannyiuk magatartása érthető. Szerethetőek, vagy talán pontosabb, ha azt mondjuk: árvák.)
Szenvedélyek, illúziók, kétségek szövik át ezt a világot, amelyet majd könyörtelenül lép át egy másik társadalmi dimenzió "igazsága".
Forgatócsoportunk a Simone Weill szellemében készült filozofikus hangvételű film forgatásába és utómunkálataiba pillantott be, a kamera másik oldaláról végigkövetve, milyen fegyelmezett, ugyanakkor oldott, könnyed légkörben készít ma filmet a szakma egyik nagymestere.