Isten nyolcadik kerületében

Közel a szerelemhez a Fényíróknál

Elhiszem, ha egy csodálatos éjszaka után, egy idegen nyelv írásjeleivel telerajzolt rúzsfoltostükör lenne az egyetlen, ami a másik után marad, te is kiakadnál. De a szerelemben nincs helye a túlzott megfontoltságnak. Salamon András filmje, a Közel a szerelemhez egy kedves mese arról, milyen bolond az ember, amikor szerelmes.

Karcsi (Hujber Ferenc), a jó szándékú, vidéki gyerek, aki előtt nem áll fényes jövő, nem hagy jelet a világban, ráadásul nem igen ismeri az embereket és nehezen kommunikál, most ehetőséget kap, hogy Fővárosunkban rendőr legyen, így, mint legkisebb parasztlegény indul el szerencsét próbálni. Idióta kollégáival és leghűségesebb talált barátjával, Bobbi kutyával élik a hétköznapi rendőrök nem túl esemény dús életét. Aztán egérkezik a SZERELEM. Maga sem érti, miért habarodik bele egy kínai lányba, aki még a hangos szótagolt magyar nyelvet sem érti, de vonzalmuk nyilvánvaló és őszinte.

(fotó: Molnár Fanni)

Több ez a film, mint ömlengős, hihetetlen Love sztori. Egy szerelmi kapcsolat drámája két ember közt, akiknek merőben más a kultúrája. Karcsi (Hujber Ferenc) naiv egyszerűsége, aranyos, esetlen karaktere és tiszta szerelme elvonja figyelmünket a néhol irreális fordulatokat vevő cselekményszövésről. May-Lia (Tsuyu Shimizu), akit Karcsi egyszerűen Máriának szólít, először nem érez különösebb vonzalmat a fiú iránt, de annak hatalmas odaadása átemeli a kapcsolatukat a nyelvi és kulturális akadályokon, és képes rávenni a két főhőst, hogy kiemelkedjenek saját komfortos közegükből.

Karcsi falusi családja értetlenkedve nézi a számukra annyira idegen kínai lányt és Karcsi sem találja a helyét May-Lia családja és a Buddha szobor oltalmában. A rendőrkollégák agresszív ellenségessége, a lány különös múltja, a közös nyelv hiánya, családjaik, kultúrájuk különbözősége mind ellenük szól. Börtönbe kerülés, megszökés és a különös happy end, ezt az amúgy sem hétköznapi filmet szerethetővé és emlékezetessé teszi.

Salamon András Balázs- Béla díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, producer, a film rendezője volt vendége a legutóbbi Fényíró Filmklubnak. 24 nap alatt nagyon kevés pénzből, de hatalmas odaadással készült el a film. Nagy András operatőr különleges sötét snittjei - amelyek a Hetedik című film képi világára emlékeztetnek - különleges laborálási eljárás eredményei. A felvételek kontrasztosak és sötétek, ezzel furcsa idegen világot teremtve.

Salamon András dokumentumfilmes múltjával ismeri a Várost, mint a tenyerét: a 8. kerületi gettó környezet és az ezelőtt sosem filmezett budapesti helyszínek eredetivé teszik a filmet. A hiteles ábrázolás érdekében a rendező heteket töltött el egy járőrautóban "Isten 8. kerületében”, hogy a lehető legpontosabban tárja azt a néző elé.

A Karcsit alakító Hujber Ferenc a forgatásakor végzett az SZFE-n és Salamon András szavaival élve: "Pokolfajzat volt... Rosszcsont, de nagyon jól lehetett vele forgatni, együtt ”lélegzett” a karakterrel.” Valóban, pontos színészi játéka életre kelti Karcsi figuráját és közelivé teszi azt a fajta szerelmet, amiért képesek vagyunk buszokat megállítani és fegyvert fogni barátainkra. Az utóbbi fakultatív, nem feltétlenül kell Karcsi után csinálni.

Miklauzic Bence beszélgetett Salamon Andrással (fotó: Molnár Fanni)

A filmalkotók - akiknek műveit mi csillogó szemmel figyeljük - néha a hátuk közepére sem kívánták a sok macerával, lemondással és kompromisszumokkal járó folyamatot, aminek végeredményével száz százalékban sosem lesznek megelégedve. Mikor megkérdezzük: Milyen volt újra látni filmjét?, az alkotók válaszai különbözőek és legkevésbé sem rosszallóak. Megkönnyebbülés, hála és meghatódottság, öröm és boldogság, hogy még mindig működik a film, hogy hatással van a nézőire. Pályázatokon sokszor visszadobott forgatókönyvek, a megfelelő anyagi forrás hiánya és a sok más probléma nem veheti el a kedvünket, tanácsolja minden filmes vendég. "Nincs ideális filmhelyzet! Csinálni kell és kész!”